Konok Péter írása
"Az úgynevezett jogvédők a jog határait feszegetik: van képük kikövetelni, hogy aluljárókban végezhessék dolgukat a hajléktalanok, és ahhoz is veszik a bátorságot, hogy a hatóság által kihelyezett korlátokat és berendezéseket önkényesen eltávolítsák" - nyilatkozta Tarlós István jogtipró, Budapest úgynevezett főpolgármestere.
Ha én Tarlós István lennék, megváltoztatnám a KRESZ-t is, mert milyen alapon van elsőbbsége annak a sok szirénázó mentőnek, ez korlátozza az én haladáshoz való jogomat. Megszüntetném a kórházakat, ahol a sok kripli csak heverészik naphosszat a nagy, drága épületekben, ahová pedig újabb hatóságokat lehet költöztetni. Autókat terelnék a bicikliutakra és a járdákra is, induljon mindenki egyenlő jogokkal az életben, aztán rajta múlik, hogy kovácsol ebből túlélési esélyt.
Ha Tarlós István főpedellus lennék, a ronda embereknek maszkot kellene hordania, nehogy már a kelletlen pofájukat kelljen bámulni másoknak, és én lennék a nemrondaság etalonja, mert az én szépségem bensőmből sugárzik, az én esztétikám a Rend esztétikája, morálom a hatalom morálja. Még a kordonokat is kordonokkal vetetném körül, és mindegyikre külön kordonőrség vigyázna, a fontosabb helyeken felállítanám a Szent Kordon emlékműveit, a Duna jegén is kordonoznék. A hatóságok kordonok mögül intéznék kordonügyi teendőiket és gyakorolnák a kordonjogokat, amiket szigorúan megvédenék a jogvédőktől és egyéb kordononkívüliektől. Nemzeti ünnepeken díszkivilágítanám a kordonokat, hogy feltáruljon szigorúan szép struktúrájuk, csillognának a rácsok, a párhuzamosok és a derékszögek, a csavarok, drótok, fémek - mert állandóvá, örökkévalóvá tenném a kordonokat, nem elégednék meg gagyi, slampos pöckökkel és nájlonszalagokkal.
Az anarchistákat, a jogvédőket, a hajléktalanokat, a betegeket, a cigányokat, a gyerekeket, a szegényeket, a biciklistákat - az összes nemtartlósistvánt a kordonokon kívülre terelném, vagy inkább szép, új, elkordonozott stadionokba (most álmodozom: és a kordonokba áramot vezetnék), ahol mindenki szabadon, anarchikusan élhetne mindenféle jogaival, amiket én nem szeretek. A beilleszkedni képteleneket néha, demonstratíve kordonra feszíttetném. Szép lenne. Az összes vaksi alámvaló szemüvegét sorban lerakatnám a nagykörúton, és büszkén, felszegett fejjel hajtanék végig rajtuk egy közbeszerzésen gründolt úthengerrel. És akkor végre, végre őszintén mosolyognék.