Ahogy lassan kiderülnek a szökés részletei, abból kitűnik, hogy a magyar külügy szervezett akciójáról volt szó. Lehetséges, hogy Gruevszki a saját feje után vakon vágott bele (bár nem tenném le rá a nagyesküt), viszont a magyar külképviseletek gyorsreagálású logisztikai apparátusának hathatós segítsége nélkül hamar feltartóztatták volna valamelyik határellenőrzési pontnál. Emberünk amint biztonságosan landolt magyar területen, nem teketóriázott, hanem számolva a nemzetközi jog megsértéséből fakadó következményekkel, mégis fontosnak tartotta nyilvánosságra hozni botrányos lépését. Kormányunk a tőle szokatlan visszafogottsággal okádja alternatív tényeit, most valahogy nem tűnik túlságosan aktívnak, mintha azóta sem lenne világos direktívája az üggyel kapcsolatban. Hírzárlatot rendeltek el, sündisznóállásba vonulva várják, vajon mit reagál a külvilág.
Nem árt az óvatosság, hiszen Orbán megint szintet lépett: most először avatkozott be közvetlenül idegen ország belügyeibe, de olyan alaposan, hogy a nemzetközi jog is sérüljön. Megmutatta, hogy a saját rendszebályait, törvényes jogalkalmazás eszközeit is egy pillanat alatt felfüggeszti, ha úgy kívánják az érdekei. Lássuk, melyek lehettek ill. lehetnek azok a szempontok, melyek miatt minden szabályt felrúgtak?
1. Gruevszki valamiért nem mehetett börtönbe. Pedig nagyon csekély büntetés várt rá, habár igaz, még több eljárás volt előőkészületben ellene. Politikai karrierje mindenképpen véget ért volna, hacsak... Hacsak nem tud kibújni a várható nyomozási procedúra elől, és tár fel ellenkező tartalmú, magát tisztázó, ellenfeleit pedig befeketítő bizonyítékokat. Hol is lehet erre a legalkalmasabb hely, mint egy ártatlanságában érdekelt társtettes kolléga vezette országban, ahol rendelkezésére áll a teljes állami adminisztráció. A magyarországi szakapparátus most dolgozza ki Gruevszki fedősztoriját. Sokkal körültekintőbbnek kell most lenni a Hunyadiról szóló történelmi film forgatókönyvénél, ahol a lóbab helyett véletlenül amerikai chilis konzervet bontanak ki a várvédő pattantyúsok; az ostromsáncok mögött a janicsárok Gül baba vezetésével Molotov-koktélokat gyártanak, mialatt az áruló zsidó Fortunatus Imre ügynökei térképeket osztanak ki közöttük a magyar védvonalak gyenge pontjairól; a gonosz Cilleiek pedig arról lesznek felismerhetők, hogy mindegyikük arany Rolexet hord, és egymás közt seftelnek a szegedi istállóbérletekkel.
Gruevszki fiktív történetére hivatkozva új biztonsági rendszabályok jöhetnek. A pesszimista szcenárió az, hogy az első Gruevszkit stikában lefilmező paparazzi után betiltják a politikusokról engedély nélkül készült anyagokat. Láttuk, milyen önérzetesen reagáltak arra is, amikor Demeter Márta úgynevezett nemzetbiztosági titkokat pletykált ki a parlamentben. Nos, minden Gruevszkivel kapcsolatos értesülés simán veszélyeztetheti az állambiztonságot. Miért ne? Hogyan győződhetünk meg arról, hogy semmiféle veszélyes adat Gruevszkiről nem került illetéktelen kezekbe? Házkutatással. Mondjuk az Átlátszónál, Direkt 36-nál, esetleg Indexnél, 444-nél. Gruevszki átokhozó fantomként járja majd az országot, s ahol elkattintanak róla egy képet, annak csúnya pracliján kattan a bilincs. Optimistább paranoid változatban, maga Gruevszki kezdene a saját száján előadni egy többrészes mesesorozatot (Bayer Zsolt magyar szinkronhangjával), hogyan üldözték őt Magyarországra, és üldözik azóta is. Aztán Szily László a 444-en megírná mindennek a szatirikus változatát, szokásához híven nem hagyva ki egyetlen személyeskedő magas labdát sem, mire a macedón beperelné. Azután ezekkel a személyiségjogi pörökkel jól el is lehetne látni az ellenzéki sajtót csámcsognivalóval. (Még lenne pár ötletem, de nem szívesen írom meg ingyér.)
2. A bukott macedón kormányfő értékes túsznak is kiváló. Az ókori Rómában mindig voltak kéznél arméniai vagy pártus hercegek, akik egyfelől biztosították a két ország közötti békét, másfelől rezerv rivális politikai tényezőkként trónviszály kiprovokálásával uralomra lehetett őket segíteni, ha odaát Rómával ellenséges erők kaparintották meg a hatalmat. Gruevszki szépen kivárhatja itt, amíg az elég labilis politikai viszonyok hazájában esetleg kibillentik pozíciójából a most kormányzó baloldalt. Saját pártját innen tudja irányítani mondjuk a Habony-féle sajtóérdekeltségek és a magyar pénzen fenntartott operatív ügynökhálózata révén. Macedón barátaink miattunk belefoghatnak a "Stop Gruevszki!" propagandaőrületbe.
3. Az ügynek természetesen van hatása a magyarországi belviszonyokra is. Mi tagadás, elég randa hatások. Mindannyian olyan országban élünk, amely aktívan közreműködött egy köztörvényes bűnöző szökésében. A jogbiztonságba vetett közbizalom látványos csapást szenvedett el. Amennyiben Orbán a menedékjogot is megadja, vehetjük azt az illegitim helyzet ratifikálásának. A parlamenti ellenzék a Fidesszel együtt még kényesebb helyzetbe kerül, mert kénytelen megalázkodni a törvényhozás egészét semmibe vevő végrehajtó hatalomnak. Érvényes nemzetközi jogi normák együtt lettek lábbal tiporva a kormány saját maga szája íze szerint alkotott normatív szövegeivel. A jogállami kereteket széttaposó intézkedések sorában ennek az ügynek a súlya minden törvényességi felügyeletet gyakorló szervezet tekintélyét alá fogja ásni. Az ügy nyilvánvalóan precedenst teremt további törvénybe ütköző rendkívüli intézkedések meghozatalához. A bűnpártolással kapcsolatos kétértelmű nyilatkozatok, a titkolózás, a tények őszinte feltárásának hiánya de facto úgy vehető, mintha a kormány titokban felfüggesztette volna saját alkotmányos rendjét. Eddig is megfigyelhető volt egyfajta kettős, a színfalak mögötti és az azt elfedő kommunikációs kirakati kormányzási modell. Gruevszki szökésének alig leplezhető elősegítésével a kettő közötti válaszfal ledőlt. Megpróbálhatja az Orbán-adminisztráció a feladatra specializálódott minisztériumok és kabinetirodák sorával a paravánt újratákolni, de miután lehullt a "Máya fátyla", nehezen fog a közönség hinni a látszatnak. Ne felejtsük el, hogy Gruevszki egyelőre itt van és jelenléte folyamatosan forrón tartja a kínos inszinuációt, míg a "baltás" elhagyta az országot, így aztán a nyoma lassan kihült.
4. Végül az esetből világosan látjuk Orbán saját hatalmának korlátairól alkotott képzeteit. A jövőre nézve érdemes ezekkel is tisztában lenni, csak hogy ne érjen minket meglepetés. Biztosak lehetünk benne, hogy bukásának első jelére semmiféle törvénytelen eszköztől nem fog visszariadni. Talán emlékszünk a tavaszi választások bizonytalan néhány órájára, amikor a elektronikus adatfeldolgozó rendszer rejtélyesen leállt, majd hírek kezdtek szállíngózni az Országházat és a választási központi irodát körülfonó rendőrkordonról. Semmi sem indokolta az előkészületet, hiszen egyik helyszín előtt sem volt tüntető tömeg. Gruevszkiről meg az a hír járja, hogy meghamisította a választói névjegyzéket. Idehaza a magyar ellenzék - győzelme után - elszámoltatással és felelősségre vonással fenyegette Orbánt. Most Gruevszkin egykori ellenzéke végre is kívánta mindezt hajtani. Annyi bizonyos, hogy nem egy páncélautó volt nála az igazi tét. Teljes képtelenség azt hinni, hogy ezeknél az embereknél valós opció a vereségbe való belenyugvás. Hiába akart Orbánnak megbocsátani előre Karácsony Gergely. Megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér. Az ő szótárukban ez a gyengeség és meghunyászkodás jele. Márpedig száz és százmilliárdos vagyon mellett gyengének lenni elviselhetetlen luxus. Pontosabban, ilyen nincs. Képtelenség.