Bartók György írása

Idefigyeljetek. Megértem, ha zavarban vagytok, én is zavarban lennék a
helyetekben. Azért tisztázzunk egy-két dolgot.

Elegem van abból, hogy mindenkit, aki kifejezi nemtetszését áldatlan
működésetekkel, ámokfutásotokkal szemben, az szerintetek Bajnai, vagy
Gyurcsány, vagy Soros. Mintha ezek hárman lennének azok, akik nem
szeretnek titeket. Ezt felejtsétek el. Titeket nem ez a három ember
nem szeret, titeket valószínűleg már senki nem szeret a saját
édesanyátokon és szegény kifosztott, hülyére vett békehuligánjaitokon
kívül, mert szórakoztok velük is, velünk is, nem hagytok élni,
értelmetlen háborút viseltek a magyar polgárok ellen, és nem maradt
már ember ép ésszel, aki ezen ne látna át. Hiába vettétek el és
irányítjátok a közmédiát, hiába a sajtóbirodalmatok, tévéitek,
rádióitok, hiába vannak ravasz reklámszakembereitek, mindannyian
átlátunk rajtatok.

Elegem van abból is, hogy Magyarország urainak képzelitek magatokat.
Elegem van, hogy dísztányéron kekszet osztogattok a népnek a nép
pénzéből, és elvárjátok, hogy ezért hálásak legyünk nektek. Elegem van
abból is, hogy a híres kétharmados felhatalmazást lobogtatjátok minden
olyan alkalommal, amikor az alapvető tisztességet kérjük számon
rajtatok. Eleve sem állt mögöttetek az ország kétharmada. Sokan
álltak, igen, úgy minden negyedik magyar polgár, de most már jóval
kevesebben. A parlament kétharmada a tiétek, és ezért bármit
megtehettek, amit csak akartok, és amint az várható volt, pofátlanul
vissza is éltek ezzel a lehetőséggel.

Amit az országgal műveltetek, és még fogtok is bizonyára, annak
orvoslásáért nem lehet a következő, már előre látványosan szarrá
manipulált választásokig várni. Uraknak képzelitek magatokat?
Emlékeztetlek benneteket, hogy ti Magyarország jól fizetett
alkalmazottai vagytok, akiket azért tartunk, hogy az ügyeinket
intézzétek, a jogainkat biztosítsátok, a pénzünkkel a mi érdekünkben,
jóhiszeműen, ésszerűen gazdálkodjatok. Ehelyett pöffeszkedtek,
megkárosítotok minket, röhögtök rajtunk, és ha ez nem lenne elég,
törvénykezési trükkjeitekkel teszitek lehetetlenné, hogy a magatok
után hagyott piszkot úgy-ahogy rendbetegye az utánatok jövő kormány,
már ha lesz olyan, ha valahogy mégis eltakarodnátok.

Miből van még elegem? Abból, hogy miközben úton-útfélen belerúgtok a
rátok bízott országban szinte mindenkibe, még ti vagytok azok, akik a
szelíd képetekkel agressziót emlegettek, finnyásan ránkmutattok a pici
ujjacskátokkal, amikor a megalázottságunk fölötti, jóvátehetetlen
veszteségeink fölötti dühünkben megpróbálunk bemenni a pici
székházatokba. Hogy végtelen hatalmatok tudatával eltelve előbb
nyugodtan hátradőlve elzárkóztok minden párbeszédtől, aztán rajtunk
kéritek számon a "vitakultúrát", vagy mit. Hogy eljátsszátok a saját
médiátoknak: mi vagyunk az agresszorok, mi vagyunk azok, akikkel nem
lehet beszélni. Hát egy frászt. Ezt a többiek nevében is kikérem
magamnak. Először is: mindenkit megillető alapjogokról nincs mit
vitázni, nem is vitázom veletek, hanem követelem. Az összeset.
Másodszor is: a manipuláció nem vita, hanem manipuláció. A
kétharmadotok pedig csak papíron kétharmad. Én viszont nem papíron,
hanem a saját hazámban, Magyarországon élek.
Kösz, nem kell válaszolni, nem kérdeztem semmit.

UPDATE:

Gyengébbek és olvasásban nem olyan erősek kedvéért: a második képen egy Bajnai ellenes felirat látható.

 Konok Péter írása következik.

A Magyar Ultrák Dadaista Akciócsoportja szimbolikus támadást intézett a Győri ETO stadionjának mosdója ellen. A MUDA ezúton akarja jelezni, hogy mélységesen elítéli a Marcel Duchamp-fémjelezte álságos, biedermeier szürrealizmus önfényező, polgárpukkasztó manírjait, és új, mindent átfogó, lendületes fociművészeti forradalomra, univerzális, kollektív-purgatív aktusra hívja fel a világ drukkereit.

"Elég az olcsó tetszelgésből - számunkra a művészet az ösztönök örök táncát, a Semmibe vetett Ember permanens szabadságharcát jelenti, nem holmi felszínes szemantikai játszadozást" - jelentette ki Kovács "Tzara-Terminátor" József, a MUDA PR-menedzsere. A csoport hadat üzent a magritte-ista pipázóknak is: "Nehogy már azt higgyék, hogy a büdös, földhözragadt csutoráikkal megszabhatják a percepció határait" - jelezte az aktivista, aki bejelentette: a jövő héten kerül sor Avantgárd Harmadik Félidő című harci performance-ukra, ahol végre lerendezhetik régi ellentéteiket a Focidrukkerek Expresszionista Körével. A rendezvényt a Civil Összművészeti Fórum (ismertebb nevén a Valkűrök Menetelése) is támogatja

A szocik szarok voltak, szörnyetegek, gátlástalan rohadékok, és szemét dolog volt velük harcolni. És szemét dolog volt sokszor elbukni, de lehetett néha nyerni, kemény munkával, kitartással, szinte a beleőrülésig megfeszülve. Mert volt egy minimális lelkifurdalásuk, vagy ha az nem, érzékük ahhoz, hogy mit lehet még lenyomni torkokon nyilvános akasztás veszélye nélkül. És mert szervezetlenek voltak. Így megmentettük a Hunyadi téri piacot, meglehetett menteni a Zengőt meg a Tubest, és még száz másik csatában győzedelmeskedtünk, de legalábbis jobb alkut kényszerítettünk ki, mint amit eredetileg kínáltak (erőltettek).

Számos ilyen kezdeményezésben vettem részt, éveken át. Végigcsináltam a helyi civilség összes lépcsőjét, kipróbáltam a szörnyű eljárásrendi buktatókat, és végigéltem több ízben, ahogyan egy kisközösség rámegy erre az idegőrlő munkára: hogy olyanokkal kell harcolnia, akiknek sokkal több eszközük van, és ráadásul gátlástalanok. Nehéz volt és sokszor keserű, és gyűlöltem a szocikat, a szívem mélyéből, napról napra jobban. Vártam, hogy eltakarodjanak már, és féltem, hogy mi jöhet utánuk.

Már régóta tudom, hogy mi van most, de újra és újra meglep, ahogyan a mostani kormány kezeli a lakossági érdekérvényesítést, a civileket, a szakértőket, a törvényi kontrollt, a jóérzést és még oly sok nekem fontos dolgot. Most épp a Római partot védő civilek tapasztalhatják meg ezt a könnyen suhanó forgószelet. Azok a jóérzésű emberek, akik a választások idején azt gondolták, hogy a szociknál bármi jobb, hát most megkapják a magukét.

Mert lássuk be, ez a trupp nagyon más, mint a szocik. Ezek tökéletesen reménytelenek. Ezeket nem érdekli, hogy minekünk itt milyen, hogy elmegyünk vagy megbolondulunk, hogy éhen döglünk vagy felgyújtjuk egymást, vagy akár őket. Ezek őszinték: úgy lesz, mer én aztat mondom, aszt leszarom, hogy mit mond az a kurva nép, mit hápog Brüsszel, az alkotmánybírákat kilyuggatom, ha hisztiznek.

Az építőipar teljhatalmának köszönhetően minálunk nem baj lehet, hanem baj van: már évtized óta szopjuk az idióta infrastrukturális terjeszkedés mellékhatásait. Egy olyan országban, ahol már áldásnak számít a belvíz, mert a valóság sokkal inkább az aszály; ahol a folyamszabályozás, az autópályaépítés és a betonozási mánia miatt megszűnt a talajvízgazdálkodás, mint olyan, létezni, és emiatt nincsenek helyi esők (pont úgy, mint a Szaharában); ahol a folyók haldokolnak, és ezért haldoklik a föld és mindenki más is, ott aztán úgy kell a mobilgát, mint egy falat szar. És ezt a falat szart most jól betolják a pofánkba Tarlósék, bosszankodásra sem méltatva a felháborodásunkat, a tiltakozást, a kezdeményezést, a szakvéleményeket, és közben röhögve készítik elő a Duna medrének lebetonozását. (Erre még rágondolni is egészen valószínűtlen, de sajnos pont ennyire igaz.)

Én kis hülye idealista civil, egy ideig azt gondoltam, minden nép olyan vezetőket érdemel, amilyeneket kitermel magának. Hogy a mi hibánk, és legfőképpen a hülye fasz korrupt rohadt senkiházi hazudozó tolvaj aljas intézményes baloldal hibája, hogy itt vagyunk, ahol vagyunk: hogy nyíltan autoriter, életellenes, szorongásból gyűlölködve izzadtságszagú idiótákra szavaz az ország kétharmada. Hogy ha ezt választották az állampolgárok, így okoskodtam, és mi, társadalmi szerepet vállaló, tisztességes emberek nem tudtunk megfelelő alternatívát nyújtani, akkor nekünk ez jár.

Most már nem gondolom ezt. most már azt gondolom, hogy akármilyen transzcendens misszió, történelmi törvényszerűség, csillagállás vagy politikai bénázás is hozta ide ezeket a szemeteket, ezeket a szeme-füle csukva, teliszájjal ordítozó, harácsoló, kegyetlen, immorális, embernyomorító és igenis bakker gyilkos szemeteket, most azonnal fújja el őket ugyanaz a szél.

Forr a vérem, dühödt vagyok. Ilyen hangulatban szoktak lincselni. De nekem nincs igényem nyilvános akasztásra, megkínzatásra, nyílt erőszakra. Jobban örülnék, ha nem történne semmi ilyen szörnyűség - hogy még aztán azt is fel kelljen dolgozni. Csak tűnjenek végre el, el az életünkből örökre, oda, ahová valók: a pokol fenekére. Ott aztán betonozhatnak ítéletnapig.

És mi itt maradunk azzal a megoldhatatlan feladattal, hogy hogyan termeljünk ki egy olyan politikai osztályt, ami sem ezeket a lágerparancsnokokat, sem amazokat a mélyzsebű párttitkárokat nem tartalmazza.

Konok Péter írása

Az új stadionjukban nyugodtan szotyolázó-zsidózó drukkerek hirtelen azt vették észre, hogy a biztonságukat óvó rendőrök eltűnnek, majd hipszterszemüveges, lódenkabátos fiatalok özönlenek be otthonosan összeokádott szektoraikba és Bourdieu-szövegekkel, rímtelen verssekkel, fizikai képletekkel és festmények reprodukcióival hadonásznak. „Szörnyű volt – nyilatkozott még mindig elcsukló hangon Brutál „Szecskavágó” István, a KÖZGÉP SE vezérszurkolója, akit a helyszínen felállított egyik mobil mentális elsősegélyhelyen ért utol riporterünk. Mindenfelé latin szavak, ködös axiómák, hosszú körmondatok és érthetetlen képletek röpködtek. Egy 35 kilósnak látszó, feketére festett hajú lány megfenyegetett, hogy kielemzi az egómat!” A megfélemlített szurkolók egymást eltaposva menekültek a stadionból, többen nyolc napon túl gyógyuló kulturális sérülést szenvedtek. Egy ultrának Egon Schiele „A szék és a kancsó szerves mozgása” című festményének színes nyomatát tartották az orra elé, ő jelenleg még kómában van. A helyszínre gyorsan kiérkezett a TEK kultúraelhárító-kommandója, akik a sérült drukkereket elsősegélyben is részesítik: éppen a „Fradika, fradika, hőőő-hőőő, zsuppsz!” című nótát énekeltetik velük és a Kerényi-művésztelep képeiről készült diákat vetítenek. „Sajnos, egyre gyakoribb az efféle értelmiségi huligánkodás – mutatott rá Klinkhammer István, a diákbűnözés elleni fellépésért felelős frissen kinevezett államtitkár. A kormány eltökélt szándéka, hogy rövid időn belül az utolsó egyetemet is megszünteti, és így kifüstöli fészkükből ezeket a tücsökhordákat.” (MTI)

Konok Péter írása

"Az úgynevezett jogvédők a jog határait feszegetik: van képük kikövetelni, hogy aluljárókban végezhessék dolgukat a hajléktalanok, és ahhoz is veszik a bátorságot, hogy a hatóság által kihelyezett korlátokat és berendezéseket önkényesen eltávolítsák" - nyilatkozta Tarlós István jogtipró, Budapest úgynevezett főpolgármestere.

Ha én Tarlós István lennék, megváltoztatnám a KRESZ-t is, mert milyen alapon van elsőbbsége annak a sok szirénázó mentőnek, ez korlátozza az én haladáshoz való jogomat. Megszüntetném a kórházakat, ahol a sok kripli csak heverészik naphosszat a nagy, drága épületekben, ahová pedig újabb hatóságokat lehet költöztetni. Autókat terelnék a bicikliutakra és a járdákra is, induljon mindenki egyenlő jogokkal az életben, aztán rajta múlik, hogy kovácsol ebből túlélési esélyt.

Ha Tarlós István főpedellus lennék, a ronda embereknek maszkot kellene hordania, nehogy már a kelletlen pofájukat kelljen bámulni másoknak, és én lennék a nemrondaság etalonja, mert az én szépségem bensőmből sugárzik, az én esztétikám a Rend esztétikája, morálom a hatalom morálja. Még a kordonokat is kordonokkal vetetném körül, és mindegyikre külön kordonőrség vigyázna, a fontosabb helyeken felállítanám a Szent Kordon emlékműveit, a Duna jegén is kordonoznék. A hatóságok kordonok mögül intéznék kordonügyi teendőiket és gyakorolnák a kordonjogokat, amiket szigorúan megvédenék a jogvédőktől és egyéb kordononkívüliektől. Nemzeti ünnepeken díszkivilágítanám a kordonokat, hogy feltáruljon szigorúan szép struktúrájuk, csillognának a rácsok, a párhuzamosok és a derékszögek, a csavarok, drótok, fémek - mert állandóvá, örökkévalóvá tenném a kordonokat, nem elégednék meg gagyi, slampos pöckökkel és nájlonszalagokkal.

Az anarchistákat, a jogvédőket, a hajléktalanokat, a betegeket, a cigányokat, a gyerekeket, a szegényeket, a biciklistákat - az összes nemtartlósistvánt a kordonokon kívülre terelném, vagy inkább szép, új, elkordonozott stadionokba (most álmodozom: és a kordonokba áramot vezetnék), ahol mindenki szabadon, anarchikusan élhetne mindenféle jogaival, amiket én nem szeretek. A beilleszkedni képteleneket néha, demonstratíve kordonra feszíttetném. Szép lenne. Az összes vaksi alámvaló szemüvegét sorban lerakatnám a nagykörúton, és büszkén, felszegett fejjel hajtanék végig rajtuk egy közbeszerzésen gründolt úthengerrel. És akkor végre, végre őszintén mosolyognék.

Aktivisták bontották el ma este több aluljáróban azokat a kordonokat, melyeket csúszásveszélyre és nem létező munkálatokra hivatkozva tettek ki múlt héten. Az origo.hu megörökítette az eseményt.

szólj hozzá: Lebontották a kordonokat

Szösszenetek rovatunk második részében a náculás rejtelmeibe tekinthetünk be.

"Üdv mindenkinek, akit illet, akit nem, annak nem üdv! Én egy 24 éves nacionalista fiú vagyok. Szeretek magyar emberekkel ismerkedni, néha ez első tőmondatig is eljutok. Szeretem a kiscicákat, a nagy kocsikat (BMW), bridzsezem és ministrálok a helyi templomban Füzesgyarmaton, ahol az óvodások madármentő egyesületét is én vezetem. Szabad időmben reneszánsz zenét hallgatok és játszom klavicsemballón, illetve sörétes puskával patkányokra és kis zsidó klambókra meg cigány purdékra vadászom. Kedvenc íróim: Úz Bence, Ortega y Gasset, Ionesco és Wass Albert, kedvenc költőim Ezra Pound, Rilke és Szabolcska Mihály. Legföbb célom fajom felemelkedésének,gyarapodásának megvalósítása - ezért tanultam liftszerelőnek, de sajnos megkérdeztem a páternosztert, hogy máteri-ágon rendben van-e, és persze ott állt mögöttem a háttérhatalom. Tizennégy éve verseket írok. Egyik művemet le is közölte a Magyar Nemzet, és kaptam rá támogatást a Puskás Művészeti Akadémiától, a Fekete Lázár úrtól: "Egy sharp gyökér a réten,Vibrátor kezében,Ránézésre látszik egy köcsög homár,Menekült te ratyi,mert összezúzom pofád!!!!Ostoba,ostoba antitfa!sharp gyökér mi lesz veled ha körbevesznek a bőrfejek?". Recenzensem, Fekete György szerint "finom játékosság, fiatalos líra, a magyar sors páratlanul mély átérzése olyan alkotóra mutat, akiből 1944 óta egyetlen egy sem született ebben a Csonka Hazában". Nyíltan kimondom amit gondolok és érzek. Most például pisilnem kell. Példaképeim: SZÁLASI FERENC, GÖMBÖS GYULA ...na eddig bírtam visszatartani... HORTHY MIKLÓS, PAULO COELHO, ADOLF HITLER, ULLMANN MÓNIKA, DR. PAUL JOSEPH GOEBBELS, PETŐFI SÁNDOR és STEPHEN HAWKING Ha valaki ismer az tudja milyen vagyok aki nem ismer, az nem tudja de aki változtatni szeretne rajta az írjon, !Mi magyarok együvé tartozunk!" Pisti, a horogkereszténydemokratikus performer és kürtőskalács-designer.

(A beugrálos csávó facebook-accountjának bemutatkozó szövege.)

szerző: Konok Péter

forrás: facebook

előzmény: itt

Igazából én nem is akartam megírni ezt a bejegyzést. Igazából én nem is akartam ilyen strukturált formába önteni, annak ellenére, hogy még mindig bennem van egy-egy tüske. Csak éppen nyugalmat akartam, valahogy elfelejteni, letakarni (?) a régi dolgokat, de lehet, hogy nem lehet. Aztán pár barátom rágta a fülemet, azt hiszem elég sokáig rágták, hogy ha tudok ilyeneket, akkor írjak, meg aztán persze bennem is mocorgott az igazságérzet. Szeretném elmondani azonban, hogy mindenki arra használja fel ezt a posztot, amire akarja, én legjobb tudásom szerint fogom megírni, de nem szeretnék ezzel az üggyel ezek után már semmilyen formában foglalkozni.

Milla = Tarka Magyar.  Írtam valamelyik facebook-falra pár nappal ezelőtt. Igazából szerintem sokan már arra sem emlékeznek, hogy mi volt ez utóbbi, ez a szerencsétlen próbálkozás, aminek én szervezője voltam pár évvel ezelőtt.

Történt ugyanis, hogy túl sokat baszakodtak a nácik, és amikor túl sokat csinálják ezt, akkor az ellen fel kell lépni. Mivel ilyenkor már nem csak verbálisan baszakodnak, hanem molotov koktélt dobálnak, verekednek, akár gyilkolnak is, ez időszerűnek tűnt.  Ilyenkor össze kell fogni. A szervezkedés pár civil szervezet közös irodájának előterében indult el. Úgy tűnt, hogy nem csak arra van közös akarat, hogy egy nagydemonstrációt szervezzünk, hanem arra is, ahogy többen felvetették, hogy kibeszéljük az ország fontos közös dolgait nagyobb fórumokon. Ekkor indult el az „Összefogás az erőszak ellen mozgalom”. Hogy ezt a mozgalmat, hogyan rohasztotta el a nagypolitika, a népszerűtlen politikusok (itt például név szerint Gyurcsány Ferenc) és annak beépített emberei, arról mind a mai napig homályos sejtéseink vannak csak.

Bár már voltak gyanús jelek, hogy itt páran talán mindenféle politikusok szekerét tolják, de az egész akkor kezdett leginkább zavarossá válni, amikor megjelent az egészben a Szeretem Magyarországot Mozgalom. Ugyanennek a társaságnak a tagja, a Milla jelenlegi mindenes főnöke, Juhász Péter is. Sem őt, sem mást SZM-tagot nem láttam a különböző megbeszéléseken, kivéve talán Bódis Krisztát, aki rendszeresen eljárt ezekre. Az egyik ilyen összeröffenésen valaki felvetette, hogy SZM-csoport  szívesen felajánlja, hogy tervez és nyomtat nekünk szóróanyagokat és ki is nyomtatja azokat. Innentől kezdve indult el a mélybe süllyedés. Többen gondolkozóba estünk a csoporton belül, hogy mi legyen, de aztán, mint egy 0 forintból gazdálkodó csoportosulás, bíztunk a jóindulatukban és elfogadtuk azt. Miután kinyomtatták a szóróanyagot, ért bennünket a meglepetés: a szórólapra ugyanis a Tarka Magyar főcím lett rányomtatva, az Összefogás az erőszak ellen mozgalmat, ami tulajdonképpen az összes eddig csatlakozott civilt jelentette, eldugták valamilyen apró betűs sorba, a szórólap legalján.  Ekkor még nem is sejtettük, hogy ennél több meglepetés is fog bennünket érni, ilyen volt például a Tarka Magyar blog regisztrálása, melyre a későbbiek során egy titokzatos adminisztrátor miatt többen nem rakhatták fel a saját anyagaikat, videóikat. Többek egybehangzó állítása szerint ennek a blognak az adminisztrátora az a Juhász Péter volt, akit én valamikor egy napos délutánon megkérdeztem erről, és nekem azt mondta, hogy soha semmi köze nem volt ehhez a bloghoz. A blogon kívül a levelezőlista is cenzúrázás alatt állt, épp egy barátomat állították pellengérre, mert egy e-mailt küldött el, aminek tartalma nem tetszett pár embernek a csoportból.

Telt-múlt az idő, mi, akik nem voltunk egyik levitézlett politikai pártnak sem tagjai, sem szekértolói, a gyanús jelek ellenére úgy gondoltuk, hogy elindítottunk egy fontos mozgalmat.

Történt ezután, hogy a felvonulás előtt közvetlenül a gyakorlati szervezésre, az esemény összefogására kijelölt emberek bejelentették, hogy akkor mi most a saját védelmünkben meghívtuk az In-Kal Securityt. (Szerintem mindenki tudja melyik, a „baloldali” pártokhoz kötődő cégről van szó, úgyhogy erre nem is fecsérelnék különösebben több szót.)

Na, akkor persze nagyon bepöccentem és a tehetetlen emberek szokásává vált mindenkinek leordítom a fejét módszerhez fordultam. Persze hasztalan. Az utolsó megbeszélés a felvonulás előtt, ahol én életemben először láttam Juhász Pétert, aki elméletben szervezője volt az egész mozgalomnak, szólalt fel elsők között, és elmondta, hogy nekünk szükségünk van az In-Kalra, mert különben hogyan védenénk majd meg a felvonulást. Többen erőtlenül kifejtették, hogy a mi rendőrségünk mire van, ha nem erre. Ezután felszólalt az In-Kal főkapitánya (vagy miacsodája). A neki szegezett kérdésre, azaz, hogy őket fizeti-e most valaki azért, hogy itt vannak, körülbelül 2-3 percig hebegett-habogott, majd pár percnyi susmus után a háttérben, kijelentette, hogy nem, őket nem fizeti senki, ők ezt önkéntes munkában felajánlották a rendezvénynek, mert annyira megérintette őket az ügy fontossága.

A hab a tortán és egy egész jó kezdeményezés lehúzása a WC-n az volt, amikor az egyébként jó hangulatú rendezvény után, a saját blogunkon azt az MTI-hírt hozta le a titokzatos adminisztrátor, ahol szinte teljesen tisztára nyalják az újságíró kollégák Gyurcsány Ferenc bizonyára nagyon is tiszteletreméltó ülepét. A blogposzt emlékét a blog.hu mind a maig őrzi: ITT.

Hogy Milla = Tarka Magyar? Hogy Bajnai = Gyurcsány? Én azt még megmondani teljes mértékig nem tudom, de a jelek errefelé mutatnak, és szerintem nem kellene besétálni kétszer ugyanabba a csapdába.

Szösszenetek rovatunk következik, melyben az első szó Konok Péteré:

Azt mondja ez a Rétvári Bence nevű 3D-s óvszerreklám, hogy a "tolerancia diktatúrája" miatt, kéremszépen, itten keresztényüldözés folyik (ugye? milyen sokrétű lehet a valóság?). A "tolerancia diktatúrájával" ő nyilván a diktatúra toleranciáját helyezi szembe, amúgy kereszténydemokratikusan. Én mindenesetre emlékszem a történetre egy bizonyos kultúrhéroszról, aki csupa olyanokat mondott, hogy innentől nem lesz ilyen "szemet-szemért" izélgatás, legyünk már kicsinység toleránsabbak, felebarátaim, különben amúgy diktatórikusan mindenkit kikúrok innen a templomból a büdös nagy sivatagba, azt' zabáljatok sáskát meg mannát, és innentől nem kövezünk meg senkit (még akkor sem - figyeljünk csak! - ha azt mondja, hogy Jehova...); szeressük egymást gyerekek, mert ha nem, az oltári szopás. Na, ezt a kultúrhéroszt a sztori szerint persze hamarosan meg is feszítették az akkori rétváribencék, nehogy már, mondták, az értékeinket meg a hagyományainkat így sárba tiporják, kérem, hogy már kövezni se lehessen meg olajbafőzni se, tiszta diktatórikusak ezek a hülye toleráns libsihippik itten.

szerző: Konok Péter

forrás: facebook

Meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű embereket keresnek interjúzáshoz, főleg idősebb korosztályból.

A Háttér Társaság a Melegekért és a Melegfront ötletcsoport a jövő évben Budapesten is megrendezésre kerülő LMBT Történeti Hónapra készülve interjúalanyokat keres. A projekt célja, hogy az interneten is könnyen hozzáférhető infótárat, valamint hosszú távon mobilalkalmazásokat készítsen a városban a ‘70-es évektől napjainkig fellelhető meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és buzi helyekről, és ezekhez személyes leírásokat kapcsoljon, valamint ezekre építve városnézéseket tartson. Képanyagokat és egyéb kordokumentumokat is várunk. Az interjú teljesen anonim.

A jelentkezéseket az archivum@hatter.hu email-címre várjuk.

Forrás: http://www.labrisz.hu/lmbt-t-rt-neti-h-nap-interj-alanyokat-keres-nk

Európa több országa lázban ég ma, csak hozzánk nem jut el semmi üzenet. Több helyen általános sztrájk van. Színházat, utcákat foglalnak az emberek. Franciaországban tűzoltók akadályozzák a közlekedést. Csak nálunk néma mindenki, pedig a megszorítások bennünket is érintenek. Ha nem csal emlékezetem, megkaptuk az újabb Matolcsy-csomagot.

Ha tetszett a poszt, kérlek lájkolj bennünket a fészbúkon is!

Mondjuk azon, hogy a Milla milyen szónokokat képes felhívni a saját színpadára, nem nagyon lepődöm meg: eléggé nagy ellentmondás van például a különböző női jogi- és buziszervezetek képviselői és Dopeman személye között is, és itt van a legújabb attrakció a Bajnai kontra TGM.

Most mégis egy személyt választanék ki az előadók közül, méghozzá Balavány Györgyöt, akinek ellenmondásos (vagy nem is annyira ellentmondásos) személyéről Kállai Ákos írt ma cikket a Magyar Narancsba, idézve korábbi cikkeiből, írásaiból. No, nézzük:

"A homoszexualitás kedvező környezetben úgy terjed, mint sötét és langyos helyeken a gombafertőzés. … Nem a társadalmat kell a defektushoz igazítani, hanem a problémával küzdő embert segíteni, hogy kilábaljon a helyzetéből. Ahol azonban a melegséget normálisnak tekintik, ott mintává lesz. Ahol homo párok házasodhatnak, ott növekszik a homoszexuálisok száma. Ahol gyereket is nevelhetnek, az maga a pokol." (2005. február 25.)

„Mi történt szombaton? Semmi. Pár bőrfejű és bőragyú alak megpofozott néhány fenékrázó pojácát." (2007. július 11.)

Forrás: Nem sajnálom, hogy homofób voltam.

Az idézett részletekről eszembe jutott egy másik szöveg, egy eléggé friss blogposzt, amit én is meghökkenve vettem tudomásul. Mintha a Hit Gyülekezetének valamelyik elvakult buzigyűlölőjét olvasnám, úgy igazolja Balavány a szólásszabadság megsértését, sőt, egy mondatával az erőszakot is ("Muszáj rázni a pofonfát, feleim?"). A Millások fejében létező katyvaszt már nem is akarom megfejteni, de az biztos, hogy mindezek után nyugodt lélekkel teszem fel a kérdést: homofób-e Balavány György, vagy csak szimplán erőszakos bunkó?

Kényes ízlésemnek nem nagyon felelt meg egyik rendezvény sem mostanáig, ezért leginkább abban voltam, hogy kiugrok a Város Mindenkié megemlékezésére, aztán meg magánprogramot szervezek vagy alszom. Az alvás amúgy is nagyon egészséges dolog és mostanában sajnos nem mindig jutott belőle.

Ebbe a faszomkivan  apatikus hangulatba gázolt bele gyorsan egy értelmesnek tűnő kezdeményezés. Bár az ilyesmik az utóbbi időben mind hamvába szoktak halni, én (mint mindig) optimista vagyok.

IGEN a demokráciára, NEM az IMF-re

Kifejeznéd szolidaritásodat az IMF áldozataival: Görögországgal, Spanyolországgal, Portugáliával és Romániával?

Ellenzed a Nemzetközi Valutaalap neoliberális irányelveit?

Megvédenéd a demokráciát az Európai Központi Banktól?

Facebook esemény

Hümm, ez most kicsit meglepett. Már akkor is, amikor ott voltam, mégsem emlékeztem rá, hogy ennyire negatív asszociációk kerültek volna elő. Azért is érdekes, mert az öndefiníciók között eléggé előkelő helyet foglalt el, tehát elég sokan voltak, akik öndefiníciónak írták, mégis olyan jelzőkkel illették a kifejezést, mint pejoratív, primitív vagy sértő. Előkerült többször a kontextus- és helyzetfüggősége, a beszélgetésen is érintettük ezt a témát és azt is, hogy (eleinte) főleg meleg férfiakra használták. Szerintem ezt is érdemes lenne még egy kicsit boncolgatni.

Teljes infografika itt: http://infogr.am/1350589816-197195

Hát valahogy így, ahogy alant.

eredeti hely: http://infogr.am/1350330660-909233/

Csak egy kis asszociációs, beszélgetésindító vagy éppen befejező játék volt, szóval semmi komolyabb következtetést nem kell levonni a főleg női társaságból összeszedett önmeghatározásokból.

De azért így is vannak olyan nyomok, amikből vagy amiken el lehet indulni a továbbiakban.

Érdekes lehet például a meleg használata, mert itt főleg csajok mondták, és ezt alapvetően talán egy férfimeghatározásnak gondoljuk inkább. És lám-lám a buzi is fel tudott állni a dobogóra, bár ez bizonyára adta is magát egy ilyen című workshopon. Érdekes lenne azon is elgondolkozni, hogy ki milyen szituációban használja magára és miért. A queer csupán két szavazatot kapott, a második asszociációs kör válaszai közt és a beszélgetés közepette többször el is hangzott, hogy talán az életidegensége miatt magyar közegben.

Ígérem, hogy nagyon igyekszem még valami részletesebb összefoglalót is írni, bár eléggé lefoglalt mostanság a munka világa és egyéb dolgaim. Addig is: lájkoljátok a fészbúk oldalt!

Itt: Extra Muros Facebook oldal

Spanyolország újra "lángol". Az Indignados este körülvette a parlamentet, egy darabig a rendőröket és a rendőrautókat is, bár a túlerő már akkor is látszott. 9 órára már megfogyatkozott a tömeg, az erőteljesen gumibotozásoknak is köszönhetően, de a kitartóbbak még mindig kint vannak a téren.

Eközben a weben az Anonymous-csoport célba vette és le is lőtte a spanyol rendőrség oldalát, ami jelenleg sem elérhető.

Videó az estéről, még világosban:

Élő közvetítés itt:

http://www.rtve.es/noticias/directo2/

és itt:

Úgy látszik, hogy a hetedik kerületi önkormányzat elirigyelte az ozorai eredményeket és támadást indított a belvárosban szórakozó überdeviáns hippik ellen is.

A hatásvadász cím és bevezető után a(z általam ismert) tények következnek. Az esetről, ami csütörtökön történt, fészbúkon számolt be egy ismerősöm, aztán kicsit utánakérdezgettem másoknál is. A rendőrök a legkisebb becslés alapján is minimum 30-an voltak, a Mikába és a Kertembe mentek be, ahol igazoltattak mindenkit. Ami kiderült még, hogy nem központi parancsra, hanem kerületire vonultak ki. Mivel tudomásom szerint nem vittek be senkit egyik helyről sem, nem igazán tudom, mi értelme volt ennek az egésznek.

/Megjegyzés: Ha van valakinek még infója a történtekről, ne fogja vissza magát./

Mit kerestek a rendőrök a belvárosi szórakozóhelyeken?

Idén nyáron páran úgy gondolták, hogy tábort rendeznek hozzájuk hasonló érdeklődésű fiataloknak. Sátortábort vidéken, egy kicsi faluban, a természetben fák és virágok között beszélgetős programokkal, bográcsozással, borkóstolással, zenével, társasjátékokkal.

A programok a nyári kánikulának megfelelően zajlottak, lassan, megfontoltan, sok lustálkodással, későn keléssel és naptejjel. A sátrat próbáltuk meg először felverni, újonnan vett, szóval ez volt az első alkalom. A nagyját a párom építette, de azt hiszem két gordiuszi csomó átvágásával (képzavar) én is részese lettem a nagy sikernek, amikor végre felhúztuk.

Az első beszélgetés, amin részt vettem a párkapcsolatokról szólt, kis csoportokban osztottuk meg a gondolatainkat. Délután strandolás. Strandon lustizás leginkább, kék ég, szivárványszín csúszda.

Az első ott töltött napon jött az első hidegzuhany: a telek mellett két nagy darab fickó, és egy másik idősebb, fekete betyárruhás jelenik meg, fényképeznek, videóznak. Valaki rájuk szól a filmezés miatt, beszólnak, durván beszólnak, úgymond „köcsögöznek.” Feltolul az emberben a feszültség. Aztán elmennek, egy idő után mindenki megnyugszik.

Másnap jön a hír, hogy jön a Jobbik. Hogy sajtótájékoztatót szervez a ház elé. Már akkor felmerül bennem, jobban mondva bizonyára inkább bennünk, mindannyiunkban, hogy ez inkább „sajtótájékoztató”. Négyre van bejelentve, mindenki feszült, éppen nyaralunk. Telefonálgatás, megérkezik egy rendőrautó egy árva rendőrrel. Kérdezzük. Flegmán válaszol. Aztán még flegmábban.

Négy körül megérkeznek a nácik. Egy kis furgonnal, és két autóval jönnek. Bekiabálnak, fényképezik az udvart meg a sátrakat. Vannak közülünk, akik bemennek a házba. Mert vannak, akik félnek. A barátnőm kimegy fényképezni. Én is kimegyek, mert kíváncsi vagyok. Meg mert kicsit féltem. Jönnek a bekiabálások, akkut buzizás, megindulnak felénk öles léptekkel. Az egyik úriember a farkára mutogat, közben felajánlj a barátnőmnek egy dugást. (Akarom mondani erőszakot, mert az lenne.)

Közben kimegy az egyik házigazda is. Igen, azért jöttünk ide, hogy féljetek, mondja neki az egyik Jobbikos. Érdekes, ilyen lenne egy sajtótájékoztató? Egy idő után – talán megunják a meleget –, elvonulnak a temető felé, közben újabb fényképezés, videózás. Tényleg nem tudom, mi érdekes van bennem. Bennünk.

Elmennek. Újabb feszültséghullámot kell lesöpörni. Iszok egy vörösboros kólát.  Life goes on, bent egy workshop zajlik, többen kint beszélgetnek. Elgondolkozunk, mit lehet tenni. Többen félnek. Én most nem, talán engem már megedzettek a hasonló találkozások. Bár felmerül bennem, hogy mi lesz, ha visszajönnek. Olyan könnyű bedobni valamit a sátrunkba. És olyan messze vagyunk az otthonunktól is.

A csöndben egyszer csak két autó hajt el mellettünk nagy dérrel-dúrral. Aztán a harmadik, a megafonnal:

„Tizet ütött már az óra térjetek hát nyugovóra tűzre, vízre vigyázzatok le ne égjen a házatok.” – hangzik. És visszhangzik a fülekben.

Egy drága barátom coming outja a fészbúkról. Minden szava arany.

Kedves Ismerőseim!

26 éves lettem a mai napon, bár nem tulajdonítok akkora jelentőséget neki, mégis kellenek az ember életében választóvonalak. Úgy döntöttem, hogy itt az idő, húzok most egyet.

Nem az írásom csattanójának szánom azt, hogy meleg vagyok. Nem kezelem úgy, mintha szuperképesség lenne, amiről csak a barátaim tudhatnak. De azt sem szeretném, ha erről valakinek a világról alkotott beszűkült nézetei miatt hazudnom kellene. Ez egy információ rólam, amit nem szeretnék titkolni többé, mert nem szeretem a titkokat, és ennyi. Nem fogom soha túlpörgetni ezt a témát annak, akihez egyébként is kevés közöm van. Ha az utóbbiakhoz tartozónak érzed magad, most az egyszer tőlem tudod meg, és nem mástól. Vagy ha már sejtetted, akkor most már tudod.

Engem sosem azért szerettek, mert meleg vagyok. Gyűlölni gyűlöltek már érte, de az nem az én problémám, hanem azé, akit nem tanítottak meg a szülei elfogadásra. Sajnálom, mindenkinek vannak meleg ismerősei. Na és? Ha utálni akarod az embereket, azért amik, és világot, amiben élsz, mert olyan, amilyen, olyan leszel, mint azok a nénik és bácsik, akik zsörtölődve, morogva, fejcsóválva néztek rád, amikor a leginkább érezted úgy, hogy szabad vagy.

Nem csak ezért éreztem szükségesnek elmondani ezt. A politika iránt kevésbé fogékony, vagy közömbös emberkék is pontosan jól tudják, hogy miféle alakokat sikerült belenyomni a parlamentbe legutóbb. Ezt már a közhangulatból és a pénztárcán is elég jól lehet érezni mostanra. A nagy összefogásos humbugot jól beették sokan... sosem volt ennyire széthúzó a magyar társadalom. Lehet összefogásnak hazudni, ha közben egymás érzéseit a minimális szinten sem tartjuk már tiszteletben, emberek lettek egymás ellen fordítva ismét, az országot meg szétlopják.. ismét. A bűnbakszerepek ki lettek osztva. Engem ismeretlenek feltettek egy kereszténynek hazudott újnáci honlapra, ami tocsog a buzizástól, pedig csak az Élet Menetére mentem ki szolidaritásból, mint "meleg". Látható voltam, célpont lettem. Mindenki meg van kattanva. 2007 óta járok melegfelvonulásokra, nagyjából akkor kezdődött ez a gyűlölethullám, azóta semmiben nem vagyok annyira biztos, mint abban, hogy ki kell menni. Mindenki érintett. Ti általam, meg még pár rejtőzködő ismerősötök révén. Még azok is, akik akasztókötelet mutogatnak a tömegnek, a barátaimnak, nekem. Szóval senki ne mondja, hogy ez magánügy. Csináljam a négy fal közt, de mit is? A másodrendűnek tekintett életemet? Nem. Mert én nem vagyok senkinek a bűnbakja, akibe lábat lehet törölni a nap végén. Ez kőkeményen mindenki ügye. Egyetérteni sosem kellett. A "melegeket" sem ismeri senki, nincs konszenzus a "melegek" között még abban sem, hogy kell-e az a nyavalyás házassági szerződés, vagy nem. Nyilván kell valakinek, másnak felesleges, más meg nem képes párkapcsolatra. Van, aki melegként elvan feleséggel, gyerekkel, soha életében nincs egy őszinte pillanata, még magával szemben sem. Aki közös jelzőt tud "ránk", az hülye. Viszont engem ismertek.

Fontolgassátok meg, hogy kijöttök-e szolidaritásból a Budapest Pride-ra, vagy marad minden ugyanaz. Ha nem most, akkor jövőre. Elsősorban nekem van szükségem szolidaritásra (hogy normális, egyenrangú ember lehessek a saját hazámban), nem idegen embereknek (igen, a buziknak), akiket nem ismertek. Én szeretem Budapestet, csak olyanok vezetik, akiknek a melegekről a legelső gondolatuk az, hogy "közösségellenes magatartás". Mi van?! Az adóm kéne, rohadékok? Hát akkor nyasgem. Nem én leszek az első fiatal, aki lelép.

Itt egy kezdeményezés, ami szép és kiindulásnak jó:
http://www.facebook.com/groups/486029101424184/

Sziasztok! Örültem. És kösz a megemlékezést! :)
Tamás

"Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." - Berzsenyi

Öngyilkosságot követett el egy tajvani diplomata, akinek már vagy 2 hete nem lájkoltak semmit a facebook üzenőfalán. Szerencsétlen az utolsó napokban már kiscicák képeit tette fel - mindhiába. 

Rájött, hogy minden ismerőse felhőkről, ételekről és kiscicákról tesz fel képeket, és csak alsóközéposztálybeliek váltanak több karaktert egy FUCK-nál, JIMC-nél, ROFL-nál, LOL-nál vagy LIMFAO-nál. Utolsó üzenete az volt, hogy 2 nap alatt törölte minden képét, tag-jét, posztját, lájkját, bökését, majd elégette az összes igazolványát is.

Kisírt szemmel vette észre, hogy nincs árnyéka - igaz, aznap rettenetes szmog volt Tajpejben. Akkor riadt meg igazán, mikor egy rendőr szeme láttára átment a piroson, sőt, mindezt lehúzott sliccel tette, járás közben vizelve. Az autók tisztelettudóan megálltak és egy sofőr vagy járókelő sem mert szemkontaktust felvenni vele.

Tizenegy évvel ezelőtt volt egy ember Magyarországon, aki kitalálta, hogy az ország sikertelen pályázatai után on-line játszható olimpiai játékokat rendezzen. Kérelmeire azonban sehonnan sem kapott pozitív választ, a legtöbb helyen válaszra sem méltatták a beadványát. Elkeseredésében, pár szendvics társaságában felmászott az öngyilkosok körében hírhedt Szabadság híd turul madaras pillérére, hogy ezzel próbáljon hírverést csapni az ötlete körül. Szegény mindezt éppen 2001 szeptember 11-ének délutánján lépte meg. Senki sem figyelt fel rá. Pletykák szerint a tűzoltók csak jó pár óra elteltével vonultak ki, mert nem akartak lemaradni az ikertornyok pusztulásáról. Kérünk minden olvasót, illetve magát az áldozatot, hogy ha tud valami közelebbi infót erről az eseményről, akkor azt jelezze felénk kommentben vagy mailben. Köszönjük!

Eltűntem

Tekintetes Rendőrség! A dolog egy kis előmagyarázatot igényel. Ott kezdem tehát, hogy mindig rendes keresetű ember voltam, pár korona mindig akadt a zsebemben. Ezért az emberek észrevettek, láttak engem, ismerőseim köszöntek nekem, legalábbis fogadták a köszönésemet. Mivel az emberek észrevettek, láttak, köszöntek - tudtam magamról, hogy vagyok. (Descartes így is mondhatta volna híres mondatát: "Látnak, tehát vagyok!")

No, ezek a rút gazdasági viszonyok! A gazdasági viszonyok rosszak, az embereknek fogy a pénzük, nekem is fogy. A múlt héten még kétmillió korona volt a tárcámban - vagyonom utolsó roncsai. Nem sok és mégis valami, mégiscsak pénz, amit onnan is lehet látni, hogy például Fehér, aki különben mindig előre szokott nekem köszönni, s azt szokta hangosan és értelmesen mondani, hogy alászolgája - még fogadta a köszönésemet, legalábbis mutatóujjával megérintette a kalapja szélét, s azt morogta, hogy japot!

Ez a kétmillió azonban rohamosan fogyott. A mai napon végre teljesen elfogyott. Az utolsó ezerkoronást belőle egy koldusnak adtam, utána nem maradt egy fillérem se, annyira nem maradt, hogy a koldus már meg se köszönte a pénzt. Nyomban ezután találkoztam Fehérrel, köszöntem neki, de ő már nem vett észre. Azután gyors egymásutánban nem fogadta a köszönésemet a borbélyom, a hordárom, a viceházmesterem. Nem fogadta a köszönésemet az a fiatalember, akit én taníttattam ki, s tettem diplomás úrrá. Nem fogadta köszönésemet az a szegény özvegyasszony, akinek én vettem egy trafikot. Egy ismerősöm sem fogadta a köszönésemet. Idegeneknek próbáltam köszönni, azok se fogadták a köszönésemet. Mindenki elnézett fölöttem, keresztülnézett rajtam, senki sem vett észre, senki nem látott.

Megállapítottam, hogy eltűntem. Sehol és egyáltalában senki számára nem vagyok látható - tehát eltűntem. Rettenetes! Valami baj történt velem! Eltűntem, és fogalmam sincs róla, hogy hova. És senki nem keres. Mondhatom, az emberek a legnagyobb indolenciával tűrik eltűnésemet. Sőt, már olyan megjegyzést is hallottam a kávéházban a szomszéd asztal mellől:

- Nem is kerül az többé elő!

Dühösen szóltam közbe, de senki nem reflektált a szavamra, nem is hallották. Szóval teljesen és tökéletesen "el vagyok tűnve". Kötelességemnek tartom, hogy eltűnésemet bejelentsem a Tekintetes Rendőrségnek, és kérem, hogy felkutatásomra kövessenek el mindent. A becsületes megtalálónak ezennel jutalmat tűzök ki: hajlandó vagyok a felét átengedni annak az összegnek, amellyel megtalál, azaz - ismét láthatóvá tesz.

(In: Nagy Lajos: Képtelen természetrajz és más karcolatok, 1925)

Hivatásos tűzoltók független szakszervezete

Kupaktanács

Jegyvásárlásra várakozók

Királyi

Belépni tilos

Élt 15 évet

Füstölög

Gomolyog

A Parlament terén

Elszántan mindenre

Ti is elk*rtátok?