(Kép: Contextus)Varga Judit hamarosan benyújtja a parlamentben az ún. social media megregulázására szolgáló törvényjavaslatát. Örülhetnek azok, akik Trump kitiltása miatt hullattak krokodilkönnyeket. Lám, most majd jól megkapja a gonosz Facebook a magáét.
A birodalomnak visszavágnak. 
Azért annyira nem kell elsietni a helyzetértékelést, hogy a kis, jelentéktelen magyar igazságügyminiszter gyenge Dávidként készül Lex Facebook-kavicsával leparittyázni az óriási Zuckerberg-Góliátot. Nyilvánvalóan első körben nem a nagy techcégek magyar piaci pozíciói kerülnek veszélybe, de az sem várható, hogy hidegen hagyja őket, amikor egy hírhedten renitens, Putyin- és Kína-barát (egyelőre még) EU-tagállam alkuajánlatot tesz le elibük.
Nem Zuckerberg, hanem mi, mezei felhasználók leszünk az alku tárgyai. Könnyen lehet, hogy amit az egészből látunk - a most készülő salátatörvény - csak felszínes zsarolási potenciál lesz a háttérben folyó különalkuhoz, és nem is mindenben egyezik meg a színfalak mögött átadott ajánlattal.
Érünk mi annyit a Facebooknak, hogy harcoljon a jogainkért? Ez itt a kérdés.
A nemzeti kormányok egyre több beleszólást szeretnének nyerni a politikai marketinghez kapcsolódó moderáció gyakorlásába. Ez lehet "kisebb" mértékű, amikor csak egyedileg, külön megkeresésre néhány nekik érzékeny témában szolgálják ki őket, de odáig is fajulhat, hogy az adott országhoz köthető politikai tartalmak feletti rendszeres beavatkozásra és megfigyelésre kérnek jogosultságot. És ráadásul mindez remek előkészítése a techcégek készülő feldarabolási terveinek.
Változóban a nemzetközi politikai légkör a Facebook körül. Merkel, és egy sor más vezető is megszólalt Trump kitiltása után. A magyar kormány szinergiákat fog keresni a techcégek elleni fellépéséhez, és egyébként az eddigi - korábban szintén elsőre lehetetlennek látszó - kampányaik mintázata is úgy nézett ki, hogy Orbán volt a faltörő kos, aki talált maga mögé felsorakozó reprezentatív érdekhálózatokat. Tulajdonképpen erről szól egész eddigi pályafutása a korai Fidesztől kezdve. Abban a felállásban is ő volt a falaknak feszülő bevállalós frontember, amíg a Molnár Péterek és Fodor Gáborok, meg hasonló elvontabb pártértelmiségiek a háttérben finomkodtak. Ebben az egyben totál konzekvens taktikát követ, csak időközben az egykori pajtásokat is sikerült bikaként felöklelnie. (O1G! - vakkantja bele a magányos űrbe egy másik régi kebelbarát.)
Nem kell hozzá különösebben elvetemült fantáziálás ahhoz, hogy az ellenzéki felvetéseket a techcégek melletti lobbista érvként fogja kezelni a kormányoldal. Ebbe a zsákba akkor is belefuttatják őket, ha maguktól nem szeretnének belefutni. Ha pedig ők is együtt bégetve nyomatják tovább a cenzúravádat, annál könnyebb lesz azt a nemzeti érdekek vs. idegen techcégek tematika köré szervezni. Lényegében a saját hozzájárulásukkal fogják gleichschaltolni az online közösségi médiaterüket.
Az időzítés a lehető legtökéletesebb: sehol nem vagyunk a járványhelyzet miatt bevezetett rendkívüli állapot felfüggesztésétől, viszont bőven elegendő idő van a jövő évi választásokig. És mint tudjuk, a választási manipuláció a lehető legtöbb eszköz bevetésével történik, a kampányfinanszírozástól (ehhez most ürítik ki az ellenzéki önkormányzati Hinterland kasszáit) és megjelenési esélyegyenlőtlenségektől kezdve, a krumpliosztáson át az ellenfelek elleni lejáratómédiáig és feketemarketingekig, meg a hirtelen leálló adatszolgáltatásig és kozmetikázott jegyzőkönyvekig. Ugyanakkor a 2019-as önkori választás teszt-tanulsága az volt, hogy a techcégek felületeit is érdemes bevonni, mert azokon az ellenzéki feketemarketing (a Puch-közeli EzaLényeg-hálózat) akkor eredményes volt.
Mert a valódi tét nem a Facebook megzabolázása, hanem a 2022-es kampány online térben zajló kontrollja.
