Attól tartok, hogy Müller Cecília járványügyi információk visszatartására vonatkozó instrukciós levele - melyet Hadházynak is cc-zett - alig leplez le valamit. Inszinuációra sem nagyon alkalmas.
A dologról eszembe jutott, amikor egyszer pihenten azon agyaltunk, mi került volna bele A Tavasz Tizenhét Pillanata utolsó utáni részébe. Egy ismerősöm azt adta be, hogy a film forgatókönyvében tuti szerepelt a folytatás, mert a sorozat látványosan hevenyészett véget kapott. Arról is meg volt győződve, hogy nem engedélyezték a leforgatását, vagy ha mégis, akkor az anyag dobozban maradt. De mi szerepelhetett benne? Mi sem egyszerűbb ennél! A lelepleződés banalitása.
És hogyan? Hát imigyen:
Stirlitz visszatér Berlinbe, ahol mindenki kantáros tiroli gatyába átöltözve gőzerővel pakolászik és semmisít meg kompromittáló iratokat. Megvetően körülnéz és fekete egyenruhájában bevonul az irodájába. Higgadtan rágyújt, tölt magának egy stampedli konyakot, majd írni kezd. Pár másodperc múlva Müller kopogás nélkül bőszen becsörtet hozzá.
- Hallatlan! - förmed rá Stirlitzre. - Mindenki zokszó nélkül készül az evakuációra, magának meg van pofája visszajönni homályos célú svájci kiruccanásáról? Tudjuk, hogy ki áll az orosz zongoristanő eltűnése mögött. Mindig is nagy tisztelettel voltam ön iránt, de azért ez már kicsit sok. Minden maga ellen szól. Nincs kibúvó. Most végleg a markomba került!
- Igaza van, Gruppenführer - válaszolja egykedvűen Strirlitz. - Erre az alkalomra készülve, megírtam egy bizalmas feljegyzést az SS birodalmi vezetőnek. Bizonyára érdekli.
- Olvassa!
- "Reichsführer! Minden erőmmel meg akartam akadályozni a Birodalom felső köreinek különbékére tett titkos kísérletét. Az a cél vezérelt, hogy a bolsevizmus elleni küzdelem a lehető legtovább kitartson. A siker érdekében kénytelen voltam együttműködni a szovjet elhárítással. Ezúton kérem, hogy fosszanak meg minden rangomtól és haladéktalanul küldjenek az orosz frontra, mert csak vérrel tudom jóvátenni gyalázatos árulásomat. Nemzetiszocialista üdvözlettel: Stirlitz - egy becstelen hazafi."
Müller arca felderül, megenyhülve mondja: -Szó sem lehet róla. Magára most itt van szükség!
Az iratot zsebre vágja. Azon morfondírozik, kit kivel zsaroljon meg vele. Minden kombinációt lefuttat. Himmlert Hitler ellenében? Hitlert Roosevelt ellenében? Rooseveltet Sztálin ellenében? Vagy esetleg Sztálint... - na jó, azért ne essünk túlzásba. Végül dűlőre jut:
- Stirlitz! Maga nem megy sehova! Itt várja be szovjet barátait, és elmondja nekik, hogy a derék öreg gestapós Müller mindig is szerette a jó orosz kisüsti vodkát.
Ennyiről szól mindenki Cilijének üzenete.
