Egy drága barátom coming outja a fészbúkról. Minden szava arany.

Kedves Ismerőseim!

26 éves lettem a mai napon, bár nem tulajdonítok akkora jelentőséget neki, mégis kellenek az ember életében választóvonalak. Úgy döntöttem, hogy itt az idő, húzok most egyet.

Nem az írásom csattanójának szánom azt, hogy meleg vagyok. Nem kezelem úgy, mintha szuperképesség lenne, amiről csak a barátaim tudhatnak. De azt sem szeretném, ha erről valakinek a világról alkotott beszűkült nézetei miatt hazudnom kellene. Ez egy információ rólam, amit nem szeretnék titkolni többé, mert nem szeretem a titkokat, és ennyi. Nem fogom soha túlpörgetni ezt a témát annak, akihez egyébként is kevés közöm van. Ha az utóbbiakhoz tartozónak érzed magad, most az egyszer tőlem tudod meg, és nem mástól. Vagy ha már sejtetted, akkor most már tudod.

Engem sosem azért szerettek, mert meleg vagyok. Gyűlölni gyűlöltek már érte, de az nem az én problémám, hanem azé, akit nem tanítottak meg a szülei elfogadásra. Sajnálom, mindenkinek vannak meleg ismerősei. Na és? Ha utálni akarod az embereket, azért amik, és világot, amiben élsz, mert olyan, amilyen, olyan leszel, mint azok a nénik és bácsik, akik zsörtölődve, morogva, fejcsóválva néztek rád, amikor a leginkább érezted úgy, hogy szabad vagy.

Nem csak ezért éreztem szükségesnek elmondani ezt. A politika iránt kevésbé fogékony, vagy közömbös emberkék is pontosan jól tudják, hogy miféle alakokat sikerült belenyomni a parlamentbe legutóbb. Ezt már a közhangulatból és a pénztárcán is elég jól lehet érezni mostanra. A nagy összefogásos humbugot jól beették sokan... sosem volt ennyire széthúzó a magyar társadalom. Lehet összefogásnak hazudni, ha közben egymás érzéseit a minimális szinten sem tartjuk már tiszteletben, emberek lettek egymás ellen fordítva ismét, az országot meg szétlopják.. ismét. A bűnbakszerepek ki lettek osztva. Engem ismeretlenek feltettek egy kereszténynek hazudott újnáci honlapra, ami tocsog a buzizástól, pedig csak az Élet Menetére mentem ki szolidaritásból, mint "meleg". Látható voltam, célpont lettem. Mindenki meg van kattanva. 2007 óta járok melegfelvonulásokra, nagyjából akkor kezdődött ez a gyűlölethullám, azóta semmiben nem vagyok annyira biztos, mint abban, hogy ki kell menni. Mindenki érintett. Ti általam, meg még pár rejtőzködő ismerősötök révén. Még azok is, akik akasztókötelet mutogatnak a tömegnek, a barátaimnak, nekem. Szóval senki ne mondja, hogy ez magánügy. Csináljam a négy fal közt, de mit is? A másodrendűnek tekintett életemet? Nem. Mert én nem vagyok senkinek a bűnbakja, akibe lábat lehet törölni a nap végén. Ez kőkeményen mindenki ügye. Egyetérteni sosem kellett. A "melegeket" sem ismeri senki, nincs konszenzus a "melegek" között még abban sem, hogy kell-e az a nyavalyás házassági szerződés, vagy nem. Nyilván kell valakinek, másnak felesleges, más meg nem képes párkapcsolatra. Van, aki melegként elvan feleséggel, gyerekkel, soha életében nincs egy őszinte pillanata, még magával szemben sem. Aki közös jelzőt tud "ránk", az hülye. Viszont engem ismertek.

Fontolgassátok meg, hogy kijöttök-e szolidaritásból a Budapest Pride-ra, vagy marad minden ugyanaz. Ha nem most, akkor jövőre. Elsősorban nekem van szükségem szolidaritásra (hogy normális, egyenrangú ember lehessek a saját hazámban), nem idegen embereknek (igen, a buziknak), akiket nem ismertek. Én szeretem Budapestet, csak olyanok vezetik, akiknek a melegekről a legelső gondolatuk az, hogy "közösségellenes magatartás". Mi van?! Az adóm kéne, rohadékok? Hát akkor nyasgem. Nem én leszek az első fiatal, aki lelép.

Itt egy kezdeményezés, ami szép és kiindulásnak jó:
http://www.facebook.com/groups/486029101424184/

Sziasztok! Örültem. És kösz a megemlékezést! :)
Tamás

"Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." - Berzsenyi