A Könyvhéten jelenik meg a 91 éves John Lukacs (született Lukács János Albert) újabb könyve, ez alkalomból szervez az Európa Könyvkiadó (Alexandra) beszélgetést a szerzővel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán (PPKE JÁK, E 1-es előadó, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 30.). Aki szereti a "szószátyár", "néha homályos", "nehezen követhető", "hosszú", "nehéz és meglehetősen bő lére eresztett", de a maga túlbeszélt módján mégis érdekes és szórakoztató amerikás magyar úr könyveit, annak feltétlenül ott a helye.
"Fél évszázad magyar írásai címmel adja közre az Európa Könyvkiadó John Lukacs életművének ezt a csak magyar olvasóknak szánt szeletét."
2015. június 8, hétfő, délután 6 óra
HELYSZÍNVÁLTOZÁS!!
A Centrál Kávéházba meghirdetett rendezvény új helyszíne: PPKE JÁK, E 1-es előadó (1088 Budapest, Szentkirályi u. 30.).
Az időpont változatlan: június 8. 18 óra, hétfő.
facebook event
A "világszerte ismert és megbecsült történész" "több, mint negyven évig egy kevéssé ismert college-ban", a bivalybasznádi pennsylvaniai Gesztenyedomb Főiskola (Chestnut Hill College) történelem tanszékén tanított, de vendégprofesszorként a Columbián, a Princetonban és a Johns Hopkinson (Dr. House!) is előfordult, továbbá előadásokat tartott Magyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Corvinus Egyetemen és a Közép-európai Egyetemen (CEU-Soros). 30, több nyelvre is lefordított könyvet publikált, de ezeket saját állítása szerint sem diákjai, sem tanártársai nem olvasták, ritkán hivatkoznak rájuk és "gyakran még a témával foglalkozó munkák irodalomjegyzékében sem szerepelnek". Magyarország azonban kis ország, számon tartja külföldre szakadt fiait és lányait.
"Mindenesetre van ebben a hatalmas országban néhány száz férfi és nő, számomra többségükben ismeretlenek, akik mindent elolvasnak, amit csak írok - már ha tudomásukra jut, hogy megjelent."
John Lukacs a történelmi tárgyú ismeretterjesztést nem kedvelők számára ismerős lehet a tavalyi nyílt leveléről, amit Paks2 és a Fidesz újsütetű oroszbarátsága kapcsán írt néhai barátjának, Orbán Viktornak. Ennélfogva a Pázmány vélhetőleg tömve lesz, a szokásos sznobok, kollégák, egyetemisták, újságírók mellett az ellenzékiek is szükségesnek érzik majd a jelenlétüket. Már most sokszoros az fb bejelentkezés az egyetemi előadóterem befogadóképességéhez mérve, úgyhogy ezen sorok írója vélhetőleg kiszorul az utcára. Ezért szeretném megkérni olvasóink közül azt, aki az eseményen hallótávolságon belülre jut a Tanár Úrral, hogy kérdezze meg, ki az alábbi, nem túl kedvező színben feltüntetett tudós (Egy eredendő bűnös vallomásai, 96. oldal):
A másik fajta kellemetlen látogató az az emigráns-típus volt, aki a háború előtt távozott Magyarországról, az Egyesült Államokban jövedelmező vagy látványos pályát talált, általában mint Tudós vagy mint Filmes, és most egy Paramount-féle stúdióból vagy egy Rockefeller-féle egyetemről érkezett Budapestre, nemritkán az Egyesült Államok hadseregének vagy légierejének ragyogó uniformisában, telve a pökhendiség, a feszélyezettség és a nyomorult és csüggedt honfitársai iránt érzett megvetés keverékével. Ezeknek a topis vándormadaraknak egyikére különösen jól emlékszem: túl volt már élete delén, amerikai ezredesnek vagy dandárparancsnoknak öltözve, teljes díszben csoszogott át lúdtalpával az amerikai katonai misszió előcsarnokán, miközben odakint az utcán váratta rokonait, akikben kis híján bennakadt a szó az álmélkodástól, hogy ez a csodás jelenség az ő tulajdon vérük. Néhány nap múlva olvastam róla: ahogy akkoriban illendő volt, némiképp balra hajló nézeteket vallott. Savanyú ábrázata mintha azt a véleményét tükrözte volna, hogy Magyarország csak azt kapta, amit érdemelt, mármint a szovjet megszállást, hiszen mi mást várhatna egy nép, amely olyan ostoba, hogy a németekkel paktál? Évek múlva Amerikában az Eisenhower-kormány tudományos tanácsadója lett, egyike a még nagyobb és még jobb hidrogénbombák mellett kardoskodó tudósoknak. Az ötvenes években olvastam egy vele készült interjút, amelyben ezt mondta: „Tudom, mit jelent a kommunizmus: tudom, mit műveltek szerencsétlen hazámmal a szovjetek."
"Aki nélkül jobb lett volna a világ"?
Mellékesen megjegyzem, hogy a fentnevezett tudós nem lúdtalpa miatt sántikált, hanem mert egy balesetben a villamos levágta az illető lábfejét.
