Ezernyi torokból harsant fel a jól ismert forradalmi hármas jeszó:
Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!
És akkor Petőfi kibontá a születő nemzet trikolorát. Rája peniglen oda vala pingálva egymás alá díszesen kicsipkézett tulipántos falvédőkről ismert ákombákom lóbetűkkel, hogy
Illiberálizmus, Egoizmus, Autokrácia!
A tömeg elcsitult. Töprengősen nézett szent március ifjaira, mint megtévesztett borjú az átfestett újkapura.
- Eridj anyádba, Sándor! - horkant fel a mellette álló Vasvári. - Az új kor hajnalán vajúdó honnak oly' becses perceit is elbaszod az ostoba vicceiddel?
Borús arccal meglengeté a keze ügyében eső másik lobogót. Azon aranyló gótikus kacskaringókkal ezen szavak vakíták el a nép álmatag szemeit:
Nemzetállam, Kereszténység, Rezsicsökkentés!
Irinyi ezt látva mérgesen köpé ki a szájából kilógó gyufaszálat. A helyzetet mentendő, megragadott egy harmadik zászlót. Rosszat sejtve lassan kigöngyölé, hogy azon meg kajla barna Bodoni antikvával a következő álljon:
Isten, Haza, Család!
- Mi a szahar történik itt? - tevé fel végre a jogos kérdést Jókai. Próbaképp' kibontotta a negyediket. Nem csalóda. Megbabonázva nézte a ráhímzett megbuggyant jelszavakat:
Posztfaktualitás, Fake News, Kulturkampf!
E ponton a frissen szabadult Táncsics agyába' lidércfény gyullada.
- Hagyjátok a toszba az egészet, kamerádok! Ezekkel a hamis zászlókkal a jövő izent. Ők varrták fel a nekik majdan fontos princípiumokat. Az utókor meghekkelt minket. Fogjátok bé magatokat a hintó elejibe és vigyetek szépen vissza a karcerba.
