Igazából én nem is akartam megírni ezt a bejegyzést. Igazából én nem is akartam ilyen strukturált formába önteni, annak ellenére, hogy még mindig bennem van egy-egy tüske. Csak éppen nyugalmat akartam, valahogy elfelejteni, letakarni (?) a régi dolgokat, de lehet, hogy nem lehet. Aztán pár barátom rágta a fülemet, azt hiszem elég sokáig rágták, hogy ha tudok ilyeneket, akkor írjak, meg aztán persze bennem is mocorgott az igazságérzet. Szeretném elmondani azonban, hogy mindenki arra használja fel ezt a posztot, amire akarja, én legjobb tudásom szerint fogom megírni, de nem szeretnék ezzel az üggyel ezek után már semmilyen formában foglalkozni.
Milla = Tarka Magyar. Írtam valamelyik facebook-falra pár nappal ezelőtt. Igazából szerintem sokan már arra sem emlékeznek, hogy mi volt ez utóbbi, ez a szerencsétlen próbálkozás, aminek én szervezője voltam pár évvel ezelőtt.
Történt ugyanis, hogy túl sokat baszakodtak a nácik, és amikor túl sokat csinálják ezt, akkor az ellen fel kell lépni. Mivel ilyenkor már nem csak verbálisan baszakodnak, hanem molotov koktélt dobálnak, verekednek, akár gyilkolnak is, ez időszerűnek tűnt. Ilyenkor össze kell fogni. A szervezkedés pár civil szervezet közös irodájának előterében indult el. Úgy tűnt, hogy nem csak arra van közös akarat, hogy egy nagydemonstrációt szervezzünk, hanem arra is, ahogy többen felvetették, hogy kibeszéljük az ország fontos közös dolgait nagyobb fórumokon. Ekkor indult el az „Összefogás az erőszak ellen mozgalom”. Hogy ezt a mozgalmat, hogyan rohasztotta el a nagypolitika, a népszerűtlen politikusok (itt például név szerint Gyurcsány Ferenc) és annak beépített emberei, arról mind a mai napig homályos sejtéseink vannak csak.
Bár már voltak gyanús jelek, hogy itt páran talán mindenféle politikusok szekerét tolják, de az egész akkor kezdett leginkább zavarossá válni, amikor megjelent az egészben a Szeretem Magyarországot Mozgalom. Ugyanennek a társaságnak a tagja, a Milla jelenlegi mindenes főnöke, Juhász Péter is. Sem őt, sem mást SZM-tagot nem láttam a különböző megbeszéléseken, kivéve talán Bódis Krisztát, aki rendszeresen eljárt ezekre. Az egyik ilyen összeröffenésen valaki felvetette, hogy SZM-csoport szívesen felajánlja, hogy tervez és nyomtat nekünk szóróanyagokat és ki is nyomtatja azokat. Innentől kezdve indult el a mélybe süllyedés. Többen gondolkozóba estünk a csoporton belül, hogy mi legyen, de aztán, mint egy 0 forintból gazdálkodó csoportosulás, bíztunk a jóindulatukban és elfogadtuk azt. Miután kinyomtatták a szóróanyagot, ért bennünket a meglepetés: a szórólapra ugyanis a Tarka Magyar főcím lett rányomtatva, az Összefogás az erőszak ellen mozgalmat, ami tulajdonképpen az összes eddig csatlakozott civilt jelentette, eldugták valamilyen apró betűs sorba, a szórólap legalján. Ekkor még nem is sejtettük, hogy ennél több meglepetés is fog bennünket érni, ilyen volt például a Tarka Magyar blog regisztrálása, melyre a későbbiek során egy titokzatos adminisztrátor miatt többen nem rakhatták fel a saját anyagaikat, videóikat. Többek egybehangzó állítása szerint ennek a blognak az adminisztrátora az a Juhász Péter volt, akit én valamikor egy napos délutánon megkérdeztem erről, és nekem azt mondta, hogy soha semmi köze nem volt ehhez a bloghoz. A blogon kívül a levelezőlista is cenzúrázás alatt állt, épp egy barátomat állították pellengérre, mert egy e-mailt küldött el, aminek tartalma nem tetszett pár embernek a csoportból.
Telt-múlt az idő, mi, akik nem voltunk egyik levitézlett politikai pártnak sem tagjai, sem szekértolói, a gyanús jelek ellenére úgy gondoltuk, hogy elindítottunk egy fontos mozgalmat.
Történt ezután, hogy a felvonulás előtt közvetlenül a gyakorlati szervezésre, az esemény összefogására kijelölt emberek bejelentették, hogy akkor mi most a saját védelmünkben meghívtuk az In-Kal Securityt. (Szerintem mindenki tudja melyik, a „baloldali” pártokhoz kötődő cégről van szó, úgyhogy erre nem is fecsérelnék különösebben több szót.)
Na, akkor persze nagyon bepöccentem és a tehetetlen emberek szokásává vált mindenkinek leordítom a fejét módszerhez fordultam. Persze hasztalan. Az utolsó megbeszélés a felvonulás előtt, ahol én életemben először láttam Juhász Pétert, aki elméletben szervezője volt az egész mozgalomnak, szólalt fel elsők között, és elmondta, hogy nekünk szükségünk van az In-Kalra, mert különben hogyan védenénk majd meg a felvonulást. Többen erőtlenül kifejtették, hogy a mi rendőrségünk mire van, ha nem erre. Ezután felszólalt az In-Kal főkapitánya (vagy miacsodája). A neki szegezett kérdésre, azaz, hogy őket fizeti-e most valaki azért, hogy itt vannak, körülbelül 2-3 percig hebegett-habogott, majd pár percnyi susmus után a háttérben, kijelentette, hogy nem, őket nem fizeti senki, ők ezt önkéntes munkában felajánlották a rendezvénynek, mert annyira megérintette őket az ügy fontossága.
A hab a tortán és egy egész jó kezdeményezés lehúzása a WC-n az volt, amikor az egyébként jó hangulatú rendezvény után, a saját blogunkon azt az MTI-hírt hozta le a titokzatos adminisztrátor, ahol szinte teljesen tisztára nyalják az újságíró kollégák Gyurcsány Ferenc bizonyára nagyon is tiszteletreméltó ülepét. A blogposzt emlékét a blog.hu mind a maig őrzi: ITT.
Hogy Milla = Tarka Magyar? Hogy Bajnai = Gyurcsány? Én azt még megmondani teljes mértékig nem tudom, de a jelek errefelé mutatnak, és szerintem nem kellene besétálni kétszer ugyanabba a csapdába.
