...mostanság közszájon forgó események kapcsán, amelyekre nem látok utalást a sajtóban:
1. A gyöngyöspatai deszegregációs perek közvetlen előzménye egy 2011 tavaszán lefolytatott kisebbségi ombudsmani vizsgálat volt. Tehát a beadott keresetet megalapozó tények nem Soros Györgytől, hanem - horribile dictu! - magától a magyar államtól származtak. Egyébként pedig az állami intézmények minden felelősségi szintjén érvényesülnie kell a jogfolytonosság elvének. Értve ezalatt azt is, ami akár 100 évvel, vagy akár 10-11 évvel azelőtti történésekhez kötődik. Az államadósság sem törlődik automatikusan kormányváltáskor.
2. Aki letöltötte jogerős büntetését, az onnantól nem számít bűnözőnek. Ha valaki a börtönben követ el jogsértést, arra külön szankciókat szabhatnak ki a fogvatartása során. Ebből következik, hogy a büntetés végrehajtása közben vele szemben elkövetett jogsértést szintén szankcionálni kell. Ha ugyanis a rettenetes börtönkörülményekért nem tehető felelőssé az állam, akkor a fegyintézet onnantól kikerül az állam joghatósága alól. Ismerünk történelmi példákat: valami ilyesmik voltak régen a lepratelepek, elmegyógyintézetek, fegyencgyarmatok és koncentrációs táborok.
3. Annak is joga van a minőségi élethez, aki képzetlen és tanulatlan. Nem lehet érv semmiféle igazságtalan bérpolitikára az, hogy szakképzetlen embereket kénytelen a piac jobban megfizetni az értelmiségi közalkalmazottaknál. Ha bizonyos munkavégzés annyira lenézett, hogy arra a létfenntartáshoz szükséges minimumot is sajnálja a társadalom, akkor annak a nyakába kerüljön hóhérkötél egy brutális despota elviselhetetlen elnyomó rendszere formájában, mert az a közösség nem érdemel egyebet: pusztuljon. Ahogy pusztuljon az is, amely származási alapon von el jogokat (1), és amely megfosztja a rabot emberi mivoltától (2). Ezek a dolgok összefüggnek.
