(Sławomir Mrożek modorában)

Messze a külvilág zajától csendben üldögéltünk négyen: az elnök, a kakas, a róka, és én. Pontosabban az elnök többnyire külön szobában gubbasztott egy "elnök" táblával ékesített párnás ajtó mögött, míg mi hárman az ajtó előterében. A külvilág általában azt a következtetést szokta levonni, hogy az elnöknek jobb dolga van a mineknél, mi meg igyekszünk elkerülni a hamis látszatot. Mindebből fakadt némi sajátos rejtett identitásunk, ami ellensúlyozta a csendben üldögélés unalmát. A külvillág idegenül és ellenségesen nézett számkivetettségünkre, ezért kerültünk vele minden kapcsolatot: arra ott volt az elnök szobájában egy telefon, azon rendelt néha pizzát. Mondhatni, semmi sem külnböztetett meg minket egymástól: nem szívesen cseréltünk volna az elnökkel, és az elnök sem szívesen cserélt volna velünk. Leginkább mégis az volt bennünk közös, hogy egyikünk sem cserélt volna a külvilággal. Állítása szerint, még a róka sem, habár a rókánál sose lehet tudni...

Egyik nap, mint rendesen, csendben üldögéltünk, amikor szobájából kilépve ránkripakodott az elnök. 
- Hajnalban négyszer megcsörrent a telefon! Mire felvettem, letették a kagylót.
- Biztos megint a rókát keresték - kajánkodott a kakas. 
- Engem? Miért pont engem? - hebegte a róka. 
- Bizonyára a külvilági rókák rossz szemmel nézik, hogy együtt üldögélsz egy kakassal! 
- Igaz ez? - kérdezte az elnök, s a rókára nézett. 
- Én nem beszéltem velük! - védekezett a róka.
- Akkor honnan tudhatták? Rókákra vall sunyin lerakni a kagylót!
- Szerintem a kakaskukorékolást hallhatták meg. Ez itt korán reggel elkukorékolja magát! - ment át támadásba a róka.
- Nem is szoktam kukorékolni! - próbálkozott a kakas, hangjában bizonytalan remegéssel.
- Ebből elég! - zárta le a vitát az elnök. Feldúltan körbejáratta a tekintetét, végül megakadt rajtam: - Te! Te mit mondasz?
- Talán menjünk ki és kérdezzük meg - mondtam némi töprengés után.
- Minek? - kérdezte a róka. - Nekik jobban hiszel? Miért mondanának igazat?

Az elnök osztotta a róka aggályait. Mélyen elgondolkodott, vajon ebben a súlyos helyzetben mivel kerülhetnénk el a hamis látszatot, és bölcs döntést hozott. Ezentúl óránként kell felváltva a rókának azt kiabálnia: "itt nincs kakas!"; majd a kakasnak kikurékolnia, hogy "Itt nincs róka!".

- Végre szabadon kukorékolhatok! - örvendezett a kakas.
- Lőttek a csendben üldögélésnek! - bosszankodott a róka.
- És én? - kérdeztem. - Nekem nem kéne azt kiabálnom, hogy itt nincs elnök?
- Te inkább jobb ha hallgatsz! - hurrogtak le mérgesen.