Hirdetés

EXTRA MUROS

Politikai, filozófiai, kulturális abszurdizmus

Facebook

Friss topikok

A "Cserdi csoda" egy filmes előképe 1980-ból

2020.07.22. 04:16 | Mologyec bin Kuzar | Szólj hozzá!

bekeido_plakatok.jpg
Nem közvetlenül kapcsolódva a mindenkit foglalkoztató polgármester tragédiájához, hanem annak tágabb társadalmi és történelmi kontextusához...


2020 áprilisában, a koronajárvány miatti nagy leállás közepén került sor az első magyar nagyjátékfilm online bemutatójára. Hajdu Szabolcs filmjének címe plágiumvád miatt mellékfrontot nyitott a kultúrharcban. Akkor az állami Duna tévé ellenlépésként dafke levetítette Vitézy Békeidő c. filmjét.

Az 1980-as film egyébként Cserdihez nagyon hasonló tragikus helyzetről szól, ráadásul helyileg is viszonylag közel, a dél-dunántúli Várong példáján, csak egy másik kor problémavilágán keresztül bemutatva.
Az új mechanizmus megindulásával egyidőben, az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) alapján megkezdődnek a falukörzetesítések, a "fenntarthatatlan" hátrányokkal küzdő "funkció nélküli" aprófalvak kis lépésekben történő felszámolása, a közszolgáltatások és intézmények felülről intézett elvonása.

Vitézy László megtörtént esetet dolgoz fel: a faluja sorsán változtatni akaró tsz-elnök vagabund húzással apróhirdetést ad fel a Szabad Földben sokgyermekes nagycsaládosokat keresve, akiknek munkát és lakást biztosít a szövetkezet. A történetből először dokumentumfilm készült Új telepesek címmel, amelyből állami megrendelésre Szalai Györgyi forgatókönyvéből forgatták le a stílusteremtő dokumentarista művet. A filmben apró szálanként bontakozik ki a problémák széles tárháza, vastagon utalva a romákkal, és egyáltalán a mélyszegénységben élőkkel kapcsolatos konfliktusokra (oktatási hátrányok, higiénés problémák, alkoholizmus, bűnözés). Ebben nagyon élesen körvonalazódik a "muszáj-herkulesi" erős, autokrata szövetkezeti vezető ellentmondásossága, aki kénytelen szembemenni a rákényszerített közigazgatási realitásokkal, felsőséggel, bürokráciával, de ugyanakkor felemészti a saját közösségét szétmarcangoló kenyérharcok, viszályok egyvelege.

Érdekes adalék, hogy Vitézyék - nem hallgatva Nemeskürty (MAFILM) ajánlására - amatőrökkel forgattak, akik lényegében az élethelyzetükkel azonos szerepeket játszottak el. A főszereplő - Czink Béla - civilben szintén tsz-elnök volt, de a vele antagonista viszonyban álló párttitkár szerepére nem találtak senkit, azt színésszel - Fekete Andrással - kellett eljátszatni.
Annak idején az 1980-as pécsi filmfesztivál (amin díszvendégként jelen volt az igazi tsz-elnök) után élénk sajtóvita indult a hitelesség körül, és annak köszönhetően, hogy rövid idő alatt másik két mű is foglalkozott a "végeken küzdő" tsz-elnökökkel (Harcmodor, Korkedvezmény). Galsai Pongrác  csípős hangvételű kritikájában fogalmazza meg, hogy úgy látszik, a jelenkor szocialista népi hősei a tsz-elnökök. A Békeidő nem került moziforgalomba. Bemutatását csupán ún. társadalmi forgalmazás keretében - művelődési házak, kamaratermek klubvetítésein - engedélyezték. Ennek ellenére Mannheimben nagydíjat kapott (ezután a televízió műsorra tűzte), a következő évben pedig Fekete András alakítása elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját.

Fontos megjegyezni, hogy az eredeti Békeidő nem volt explicit ellenzéki mozi - nem is tartották annak. Számos alkalommal sötét diktatúrának állítják be a korszakot, amelynek paternalista stílusa jó pár elemében újra visszaköszön. Arról nem is beszélve, hogy a hatalom mai funkcionáriusai - az "ezek" lényegében "ugyanazok". Felvetődik a kérdés, hogy manapság mennyi esély lenne hasonló film leforgatására? Hangsúlyozom: a leforgatására. Nem csupán a források megszerzésére utalva, amit nyilván nehezen kapna meg hasonló forgatókönyv, s nem is a bemutatás nehézségei miatt (ami meg talán könnyebben menne). Viszont ki merné az elnéptelenedő, nyomorgó települése életét statisztaként eljátszani? Melyik nagygazda, járási kormányhivatalnok, polgármester, aljegyző vállalkozna filmszerep erejéig a rendszer mechanizmusának bemutatására? Legyen akár ellenzéki, akár kormánypárti, akár független. Mielőtt összemérünk korokat, politikai szituációkat, érdemes ezen elgondolkodni. Valószínűleg nem a mai "demokratúra", "hibrid demokrácia", "illiberális többpárti parlamentarizmus" jönne jól ki az összevetésből. Az érett kádárizmus a "demokratizmus" jegyében néha teret engedett a rendszerkritikának, ha az kellő finomsággal, bizonyos íratlan szabályok betartásával, a jóhiszeműség álcájával történt.

Bár a plágiumvád nyilvánvaló félreértés, ám azért említenék az 1980-as és 2020-as Békeidő között egy érdekesen áttűnő motívumot: Mindkét filmben zárásként közutat látunk madártávlatból. Hajdu Szabolcs utolsó jelenetének szereplői autóban ülve körforgalomban köröznek reménytelenül, körbe-karikába. Vitézynél viszont kis bekötőút szalagja tekereg a távolba - mint csapdából kivezető egérút -, melyet a pusztulásra ítélt falu lakói építenek, hogy a hétvégeken könnyebben juthassanak el a szomszéd megye közeli termálfürdőjébe strandolni. Azonban ez az út egyben az öntörvényű tsz-elnök bukásához vezet, mivel építésébe a szokásos hivatali út megkerülésével, illegális szocialista műszakban vágnak bele.

A bejegyzés trackback címe:

https://extramuros.blog.hu/api/trackback/id/tr7116041732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: plágium válság rendszerkritika deviancia kádárizmus szociális válság hátrányos helyzet mélyszegénység termelőszövetkezet dokumentarizmus új gazdasági mechanizmus Dél-Dunántúl Vitézy László MAFILM elnéptelenedés Nemeskürty István Szalai Györgyi Hajdu Szabolcs Békeidő Fekete András aprófalvak Cserdi Budapesti iskola tsz-elnök falukörzetesítés Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció OTK autokrata vezető Czink Béla
süti beállítások módosítása