2020 áprilisában, a koronajárvány miatti nagy leállás közepén került sor az első magyar nagyjátékfilm online bemutatójára. Hajdu Szabolcs filmjének címe plágiumvád miatt mellékfrontot nyitott a kultúrharcban. Akkor az állami Duna tévé ellenlépésként dafke levetítette Vitézy Békeidő c. filmjét.

Az 1980-as film egyébként Cserdihez nagyon hasonló tragikus helyzetről szól, ráadásul helyileg is viszonylag közel, a dél-dunántúli Várong példáján, csak egy másik kor problémavilágán keresztül bemutatva.

Az új mechanizmus megindulásával egyidőben, az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) alapján megkezdődnek a falukörzetesítések, a "fenntarthatatlan" hátrányokkal küzdő "funkció nélküli" aprófalvak kis lépésekben történő felszámolása, a közszolgáltatások és intézmények felülről intézett elvonása.

Vitézy László megtörtént esetet dolgoz fel: a faluja sorsán változtatni akaró tsz-elnök vagabund húzással apróhirdetést ad fel a Szabad Földben sokgyermekes nagycsaládosokat keresve, akiknek munkát és lakást biztosít a szövetkezet. A történetből először dokumentumfilm készült Új telepesek címmel, amelyből állami megrendelésre Szalai Györgyi forgatókönyvéből forgatták le a stílusteremtő dokumentarista művet. A filmben apró szálanként bontakozik ki a problémák széles tárháza, vastagon utalva a romákkal, és egyáltalán a mélyszegénységben élőkkel kapcsolatos konfliktusokra (oktatási hátrányok, higiénés problémák, alkoholizmus, bűnözés). Ebben nagyon élesen körvonalazódik a "muszáj-herkulesi" erős, autokrata szövetkezeti vezető ellentmondásossága, aki kénytelen szembemenni a rákényszerített közigazgatási realitásokkal, felsőséggel, bürokráciával, de ugyanakkor felemészti a saját közösségét szétmarcangoló kenyérharcok, viszályok egyvelege.

Érdekes adalék, hogy Vitézyék - nem hallgatva Nemeskürty (MAFILM) ajánlására - amatőrökkel forgattak, akik lényegében az élethelyzetükkel azonos szerepeket játszottak el. A főszereplő - Czink Béla - civilben szintén tsz-elnök volt, de a vele antagonista viszonyban álló párttitkár szerepére nem találtak senkit, azt színésszel - Fekete Andrással - kellett eljátszatni.

Annak idején az 1980-as pécsi filmfesztivál (amin díszvendégként jelen volt az igazi tsz-elnök) után élénk sajtóvita indult a hitelesség körül, és annak köszönhetően, hogy rövid idő alatt másik két mű is foglalkozott a "végeken küzdő" tsz-elnökökkel (Harcmodor, Korkedvezmény). Galsai Pongrác  csípős hangvételű kritikájában fogalmazza meg, hogy úgy látszik, a jelenkor szocialista népi hősei a tsz-elnökök. A Békeidő nem került moziforgalomba. Bemutatását csupán ún. társadalmi forgalmazás keretében - művelődési házak, kamaratermek klubvetítésein - engedélyezték. Ennek ellenére Mannheimben nagydíjat kapott (ezután a televízió műsorra tűzte), a következő évben pedig Fekete András alakítása elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját.


Bár a plágiumvád nyilvánvaló félreértés, ám azért említenék az 1980-as és 2020-as Békeidő között egy érdekesen áttűnő motívumot: Mindkét filmben zárásként közutat látunk madártávlatból. Hajdu Szabolcs utolsó jelenetének szereplői autóban ülve körforgalomban köröznek reménytelenül, körbe-karikába. Vitézynél viszont kis bekötőút szalagja tekereg a távolba - mint csapdából kivezető egérút -, melyet a pusztulásra ítélt falu lakói építenek, hogy a hétvégeken könnyebben juthassanak el a szomszéd megye közeli termálfürdőjébe strandolni. Azonban ez az út egyben az öntörvényű tsz-elnök bukásához vezet, mivel építésébe a szokásos hivatali út megkerülésével, illegális szocialista műszakban vágnak bele.