(Forrás: Grantland és BDPST24)
Bizonyára sokan érzik úgy, hogy túl rövid az élet háromórás podcastok vagy egyórás videók végigbambulásához. Számukra alábbiakban rendelkezésre bocsátunk egy Partizános villáminterjús válogatást az érettségire készülőnek szánt „klasszikusok röviden” mintájára. A műsorvezető eredeti szakmájára tekintettel igyekeztünk stilizált színműre fazonírozni a dolgot.
Munkacím: Godot megérkezése Twin Peaks-be
A szín pasztell pink neonfénnyel bevilágított, kontúrjait vesztett blur-ös swedenborgi tér. Hangulatilag misztikus peep show-ra emlékeztet, illetve a Sziget fesztivál Magic Mirror színpadára chillout afterparty idején. A dobozszerű színt háromfelől Lynch-et idéző sejtelmes függönyszerű hullámos kulissza zárja le. Előtérben puritán berendezés: két szék, mellettük kisasztal, kiasasztalon pohár, pohárban frissítő, frissítőben szabadon lebegő buborék.
Kétoldalt nyílik a kulisszafal. Egyik résen G. MARCI lép be, míg ellenkező irányból a „másik világból” jött kis GNÓM. Leülnek. Jó darabig merev arccal nézik egymást. A torz lény megszólal a maga különös fordított artikulációjában, mintha a kiejtett szavakat szájüregébe szívná vissza.
‒ GNÓM: Nyilván nem érted, mi ez az egész.
‒ G. MARCI: Nem.
‒ GNÓM: Elméd szobaszínházában ücsörgünk. Én a testet öltött intuíciód vagyok. Azért jöttem, hogy megbízzalak egy fontos küldetéssel.
‒ G. MARCI: Mi volna az?
‒ GNÓM: A magyar demokratikus közélet halott. Bestiálisan meggyilkolták. Mindenki egy tettesre gyanakszik, pedig sokan voltak. Legalább annyian, ahányan Caesar testébe mártották tőrüket. Tudjuk kik lehettek, mégis neked kell az összes kilétéről fellebbentened a fátylat.
‒ G. MARCI: Hogyan?
‒ GNÓM: Két segítséget adok. Az egyik egy mindenki elől rejtett információ: a Twin Peaks amerikai televíziós premiere napra pontosan egybeesett az első magyarországi szabad országgyűlési választás második fordulójával. A harmadik magyar köztársaság épületének tartócövekei az immoralitás bűzlő ősmocsarába lettek leverve, Lars von Trier Birodalom gyógyintézetének szilárdnak látszó alapjaihoz hasonlóan.
‒ G. MARCI: Mi a másik?
‒ GNÓM: Egy kifinomult módszertani segédeszköz. Felderítőmunkádhoz használd a progresszió dekonstrukciós vasdorongját. Az lebegjen a szemed előtt, hogy a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve. De akkor miért vezet oda? Véletlenül? Dehogy.
‒ G. MARCI: Mit kell csinálnom?
‒ GNÓM: A magyar sajtóból unásig ismert „mi a titka” típusú sztárcsevejt. A bulvárinterjús szituáció alkalmas arra, hogy a bűnösök ne fogjanak gyanút.
‒ G. MARCI: Nem túl átlátszó trükk?
‒ GNÓM: Ne aggódj. Évtizedekkel korábbi történetek hőseit kockázat nélkül szembesítheted rossz döntéseikkel. Rég felfalták léthazugságaik édeni almáit. Meglátod, egyenesen imádni fogják, amikor zamatát felidézed nekik.
‒ G. MARCI: Félek.
‒ GNÓM: Nyugi, elpróbáljuk. Én felveszem a magyar közélet legkülönbözőbb ásatag figuráinak alakját, és te igyekszel ajkad egyetlen forradalmi kérdésével spirituálisan megsemmisíteni. Jó?
‒ G. MARCI: Kezdjük!
(A GNÓM Vágó István alakját ölti magára.)
‒ G. MARCI: Mit gondolsz arról, hogy azok a cégek, amelyeknek reklámarca voltál, tisztességtelen üzleti tevékenységet folytattak?
‒ GNÓM (a kvízprofesszor képében): Mire ezek kiderültek, lejárt a szerződésem.
(A GNÓM Kajdi Csabává alakul át.)
‒ G. MARCI: Nem gondolod azt, hogy a modellügynökségek anorexiás női roncsokat kitermelő húspiacok?
‒ GNÓM (Kajdi „Cyla” képében): Tehetek én arról, hogy erre van fizetőképes vásárlóközönség?
(A GNÓM Csintalan Sándor testében jelenik meg.)
‒ G. MARCI: Lehet, hogy te voltál a rendszerváltás maffiapolitikusainak borzasfejű ártatlan kisfiúja, aki mindenbe kicsit belelátott, mégis jó képet vágott hozzá?
‒ GNÓM (Csintalan képében): Lehet, de szarok rá!
(A GNÓM Gáspár Győzővé válik.)
‒ G. MARCI: Nem szégyelled magad azért, hogy cigány showmanként negatív sztereotípiákat ragasztottál saját népcsoportodra, ráadásul rossz viselkedési mintát adtál a nálad szegényebb romáknak?
‒ GNÓM (Győzike képében): Biztos lenézel ezért és butának tartasz, de azt értsed meg, hogy sohasem cigányként néztem magamra.
(A GNÓM varázsütésre Gajdics Ottó lesz)
‒ G. MARCI: Elismered abban játszott szerepedet, hogy a fideszes rajongótábor lassan ölni tudna Orbánért?
‒ GNÓM (Gajdics képében): Ha megpróbálnék ellenszegülni, jogos igazságérzetüktől hajtva engem is kinyírnának.
(A GNÓM Simor Andrássá formálódik)
‒ G. MARCI: Korábbi jegybankelnökként nem tartja felelősnek magát a magas alapkamat fenntartásáért, ami vonzóvá tette a devizahiteleket?
‒ GNÓM (Simor képében): Magas kamat? Vonzó hitel? Mihez képest? Minden relatív.
(A GNÓM Schiffer András-hasonmás lesz.)
‒ G. MARCI: A rendszerváltás környékén valahogy mindig olyan szerveződésekben találtad magad, amelyekben ott volt Bajnai, Gyurcsány, de még akár Szilvásy György is, mégsem tekerted ki a nyakukat. Hogy van ez?
‒ GNÓM (Schiffer képében): Középiskolás voltam, ők meg egyetemisták.
(A GNÓM Verebes Istvánt személyesíti meg.)
‒ G. MARCI: Kádár alatt kabaré-konferanszban dicsérted Kádárt, akit utána megtagadtál. Orbán idején viccelve gyaláztad a rendszert, miközben az őt követő hatalmasok stiklijeire nem volt szemed. Elmondhatjuk rólad, hogy kapitális mintapéldánya vagy a posztkádári művészértelmiség váteszi vakságának?
‒ GNÓM (Verebes képében): Ha tényleg kapitális ‒ el.
(A GNÓM Gulyás Márton alakját veszi fel.)
‒ G. MARCI: Nem tartod alantas gegnek, hogy saját magammal akarsz szembesíteni?
‒ GNÓM (Gulyás képében): De. (Visszaalakulva folytatja) Látod, működik a dolog. Most csináld meg ugyanezt három órában mindegyik karakterrel.
(Függöny)
Utóirat:
Természetesen nem Gulyás Marciban vagy a vendégeiben van a "hiba", hanem valahol mélyebben van a kutya elásva. A rendszerkritika egyénekre szabott, finomra hangolt, nagyon udvariasan felvezetett szembesítő kérdéseinek többsége simán lepereg a legtöbb interjúalanyról. Vannak ugyan a háromórás maraton során nagy nehezen kipréselt őszinte mondatok, de átfogóbb jellegű gondolatébresztő reflexiók alig hangzanak el. Talán a Schifferrel készült beszélgetés jelent kivételt - nem véletlenül sikerült belőle két részes videóanyagot kihozni.