(Forrás: Grantland és BDPST24)

Bizonyára sokan érzik úgy, hogy túl rövid az élet háromórás podcastok vagy egyórás videók végigbambulásához. Számukra alábbiakban rendelkezésre bocsátunk egy Partizános villáminterjús válogatást az érettségire készülőnek szánt „klasszikusok röviden” mintájára. A műsorvezető eredeti szakmájára tekintettel igyekeztünk stilizált színműre fazonírozni a dolgot.

Munkacím: Godot megérkezése Twin Peaks-be

A szín pasztell pink neonfénnyel bevilágított, kontúrjait vesztett blur-ös swedenborgi tér. Hangulatilag misztikus peep show-ra emlékeztet, illetve a Sziget fesztivál Magic Mirror színpadára chillout afterparty idején. A dobozszerű színt háromfelől Lynch-et idéző sejtelmes függönyszerű hullámos kulissza zárja le. Előtérben puritán berendezés: két szék, mellettük kisasztal, kiasasztalon pohár, pohárban frissítő, frissítőben szabadon lebegő buborék.

Kétoldalt nyílik a kulisszafal. Egyik résen G. MARCI lép be, míg ellenkező irányból a „másik világból” jött kis GNÓM. Leülnek. Jó darabig merev arccal nézik egymást. A torz lény megszólal a maga különös fordított artikulációjában, mintha a kiejtett szavakat szájüregébe szívná vissza.

‒ GNÓM: Nyilván nem érted, mi ez az egész.

‒ G. MARCI: Nem.

‒ GNÓM: Elméd szobaszínházában ücsörgünk. Én a testet öltött intuíciód vagyok. Azért jöttem, hogy megbízzalak egy fontos küldetéssel.

‒ G. MARCI: Mi volna az?

‒ GNÓM: A magyar demokratikus közélet halott. Bestiálisan meggyilkolták. Mindenki egy tettesre gyanakszik, pedig sokan voltak. Legalább annyian, ahányan Caesar testébe mártották tőrüket. Tudjuk kik lehettek, mégis neked kell az összes kilétéről fellebbentened a fátylat.

‒ G. MARCI: Hogyan?

‒ GNÓM: Két segítséget adok. Az egyik egy mindenki elől rejtett információ: a Twin Peaks amerikai televíziós premiere napra pontosan egybeesett az első magyarországi szabad országgyűlési választás második fordulójával. A harmadik magyar köztársaság épületének tartócövekei az immoralitás bűzlő ősmocsarába lettek leverve, Lars von Trier Birodalom gyógyintézetének szilárdnak látszó alapjaihoz hasonlóan.

‒ G. MARCI: Mi a másik?

‒ GNÓM: Egy kifinomult módszertani segédeszköz. Felderítőmunkádhoz használd a progresszió dekonstrukciós vasdorongját. Az lebegjen a szemed előtt, hogy a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve. De akkor miért vezet oda? Véletlenül? Dehogy.

‒ G. MARCI: Mit kell csinálnom?

‒ GNÓM: A magyar sajtóból unásig ismert „mi a titka” típusú sztárcsevejt. A bulvárinterjús szituáció alkalmas arra, hogy a bűnösök ne fogjanak gyanút.

‒ G. MARCI: Nem túl átlátszó trükk?

‒ GNÓM: Ne aggódj. Évtizedekkel korábbi történetek hőseit kockázat nélkül szembesítheted rossz döntéseikkel. Rég felfalták léthazugságaik édeni almáit. Meglátod, egyenesen imádni fogják, amikor zamatát felidézed nekik.

‒ G. MARCI: Félek.

‒ GNÓM: Nyugi, elpróbáljuk. Én felveszem a magyar közélet legkülönbözőbb ásatag figuráinak alakját, és te igyekszel ajkad egyetlen forradalmi kérdésével spirituálisan megsemmisíteni. Jó?

‒ G. MARCI: Kezdjük!

(A GNÓM Vágó István alakját ölti magára.)

‒ G. MARCI: Mit gondolsz arról, hogy azok a cégek, amelyeknek reklámarca voltál, tisztességtelen üzleti tevékenységet folytattak?

‒ GNÓM (a kvízprofesszor képében): Mire ezek kiderültek, lejárt a szerződésem.

(A GNÓM Kajdi Csabává alakul át.)

‒ G. MARCI: Nem gondolod azt, hogy a modellügynökségek anorexiás női roncsokat kitermelő húspiacok?

‒ GNÓM (Kajdi „Cyla” képében): Tehetek én arról, hogy erre van fizetőképes vásárlóközönség?

(A GNÓM Csintalan Sándor testében jelenik meg.)

‒ G. MARCI: Lehet, hogy te voltál a rendszerváltás maffiapolitikusainak borzasfejű ártatlan kisfiúja, aki mindenbe kicsit belelátott, mégis jó képet vágott hozzá?

‒ GNÓM (Csintalan képében): Lehet, de szarok rá!

(A GNÓM Gáspár Győzővé válik.)

‒ G. MARCI: Nem szégyelled magad azért, hogy cigány showmanként negatív sztereotípiákat ragasztottál saját népcsoportodra, ráadásul rossz viselkedési mintát adtál a nálad szegényebb romáknak?

‒ GNÓM (Győzike képében): Biztos lenézel ezért és butának tartasz, de azt értsed meg, hogy sohasem cigányként néztem magamra.

(A GNÓM varázsütésre Gajdics Ottó lesz)

‒ G. MARCI: Elismered abban játszott szerepedet, hogy a fideszes rajongótábor lassan ölni tudna Orbánért?

‒ GNÓM (Gajdics képében): Ha megpróbálnék ellenszegülni, jogos igazságérzetüktől hajtva engem is kinyírnának.

(A GNÓM Simor Andrássá formálódik)

‒ G. MARCI: Korábbi jegybankelnökként nem tartja felelősnek magát a magas alapkamat fenntartásáért, ami vonzóvá tette a devizahiteleket?

‒ GNÓM (Simor képében): Magas kamat? Vonzó hitel? Mihez képest? Minden relatív.

(A GNÓM Schiffer András-hasonmás lesz.)

‒ G. MARCI: A rendszerváltás környékén valahogy mindig olyan szerveződésekben találtad magad, amelyekben ott volt Bajnai, Gyurcsány, de még akár Szilvásy György is, mégsem tekerted ki a nyakukat. Hogy van ez?

‒ GNÓM (Schiffer képében): Középiskolás voltam, ők meg egyetemisták.

(A GNÓM Verebes Istvánt személyesíti meg.)

‒ G. MARCI: Kádár alatt kabaré-konferanszban dicsérted Kádárt, akit utána megtagadtál. Orbán idején viccelve gyaláztad a rendszert, miközben az őt követő hatalmasok stiklijeire nem volt szemed. Elmondhatjuk rólad, hogy kapitális mintapéldánya vagy a posztkádári művészértelmiség váteszi vakságának?

‒ GNÓM (Verebes képében): Ha tényleg kapitális ‒ el.

(A GNÓM Gulyás Márton alakját veszi fel.)

‒ G. MARCI: Nem tartod alantas gegnek, hogy saját magammal akarsz szembesíteni?

‒ GNÓM (Gulyás képében): De. (Visszaalakulva folytatja) Látod, működik a dolog. Most csináld meg ugyanezt három órában mindegyik karakterrel.

(Függöny)

 Utóirat:
Természetesen nem Gulyás Marciban vagy a vendégeiben van a "hiba", hanem valahol mélyebben van a kutya elásva.  A rendszerkritika egyénekre szabott, finomra hangolt, nagyon udvariasan felvezetett szembesítő kérdéseinek többsége simán lepereg a legtöbb interjúalanyról. Vannak ugyan a  háromórás maraton során nagy nehezen kipréselt őszinte mondatok, de átfogóbb jellegű gondolatébresztő reflexiók alig hangzanak el. Talán a Schifferrel készült beszélgetés jelent kivételt - nem véletlenül sikerült belőle két részes videóanyagot kihozni. 

És most jöjjön egy zárójeles megjegyzés.:

(Annak dacára szemétség, hogy a Klubrádió alapjáraton nem volt független, nem volt baloldali, nem volt kiegyensúlyozott, és nem volt ennek a rendszernek és a korábbi kiszolgáltatottainak hang[adó]ja. Az utóbbi pár évben nyomokban voltak már szabályt erősítő kivételes műsorai, mert velük próbálták a hibrid kereskedelmi-közösségi-közszolgálati arculatukon felvarrni a ráncot. De amúgy elsődleges funkciója szerint a Klubrádió a hivatalos ellenzék pártjainak [azon belül is az MSZP/P-DK-konglomerátumnak] és holdudvarának rendszeres megszólalási platformja.

Ennek a rádiónak az adottságait, hangvételét, belterjességét egyrészt a rendszerváltás utáni médiaháború és a nyomában felizzó népi-urbánus ellentét határozta meg. Másrészt a rogyadozó szocializmus állami adóiból átörökített monopolhelyzet és multifunkciós szerep, amely a "váron belüli" pluralizmus jegyében a 80-as évektől igyekezett kielégíteni a népfelvilágosítás mellett, a "Szabó családon" felnőtt generációk populáris szórakoztatásának igényeit.

A Klubrádió egy visszajáró szelleme a rádiózás ötven évvel ezelőtti aranykorának. Válságtermék, melyet paradox módon a kereskedelmi és a regnáló állami médiasivatag tart életben. Ahogy a kubai oldtimer kocsikat, úgy a Klubrádiót sincs mire lecserélni - ezért marad forgalomban. Egy olyan posztszocialista adó, ami a piac mellett teszi le a voksot, azt hirdeti 0-24 órában, miközben műsorainak egy része közszolgálat, másik része értelmiségi rétegműsor és budapesti kulturális ajánló, a harmadik része [amire a neve is utal] kisnyugdíjas - "boomer" - közösségi magazin. Éppenséggel nem annyira passzolnak össze egy kereskedelmi profilba. Az állami (!) hirdetések elmaradása óta nem is abból élnek, hanem közösségi finanszírozásból, ami ugyebár nem piaci modell, hanem önkéntes alapon beszedett előfizetési díj. A tehetősebbek tartják el a szegények konformista liberális rádióját. Kis magyar kényszer szülte nonszensz. Paternalista makettkapitalizmus.

[Személyes kedvencem volt az "Addig jó, míg Kádár él" c. interaktív fórum lassú kudarcba fulladása. Sajnáltam szegény cinikus ex-szamizdatos Pálinkás Szűcs Róbertet! Az ántivilág kollektív kinevetésének koncepciójával egyre kevésbé azonosuló hallgatói, ifjúkoruk negatív beállítása helyett, nosztalgikus élménybeszámolókkal bombázták a nyomorult műsorvezetőt. A ronda diktatúra andalító emlékeinek tulipántos ládája nyílott fel minden vasárnap este, amikor az ég a diafilmekről visszatükröződő bársonykékjén ragyogott, a fű pedig békebelien idegnyugtatón zöldellett, s a távolból hívogatóan szólt a fülbemászó rock&roll.

Az anakronizmus jelei ütköztek ki a konzilib spiritiszta szeánszokon. Közülük a "BBC History" szerkesztőségi stúdióbeszélgetései vitték a prímet, ahol röpködtek a Churchill- és Brzezinski-idézetek, hozzá a fél évszázada meghaladott világpolitikai képletek felidézésével.

Az utolsó hagyományos sugárzási héten olyasmik hangzottak el a "Bonyolult dolgok" c. társadalomtudományi műsorukban, hogy a rádiózás "városi műfaj", ami inkább annak "szabad levegőjében" érzi jól magát, de a "kisközösségek kevésbé szabad légkörében" nem annyira. Ugyanott a frekvencia megtartásának reményeinél, az ellenfél szemszögéből azt latolgatták, hogy talán megmaradhatnak villogtatni való "díszellenzéki" alibicsatornaként a hatalom számára.

Ahogy kincstári optimizmust magukra erőltetve beszélnek az internetről - mint valami beláthatatlan strukturálatlan térségről, a korlátlan lehetőségek földjéről, ami felfedezésre vár és mindenki szabadon mozog benne - épp mostanság, az algoritmusok és netcenzúrák elburjánzása idején válik meghaladott vízióvá]

De hát itt nincs "rendes" kapitalizmus, csak egy korrupt félperifériás verzió, ami folyamatosan kínálja tálcán a hazai médiaértelmiségnek az egymásba csúszó térérzetek rendszerszemléleti Klein-palackjait. Faramuci módon ezért él meg benne egy virtigli kapitalista rádió.)

Mindennek ellenére szemétség az, ami velük történt.

(Kép forrása: Bíró László - az MSZP-Párbeszéd, LMP, DK, Momentum, Jobbik B-A-Z megye 6. oevk-i közös jelöltjének - Facebook oldala)

-----------------

- Náci fiam!

- Dékás Béla bátyám? De rég láttuk errefelé, ahova a madár se jár gyalog.

- Igen. Nem jöttem volna, ha nem muszáj, hisz' tudod. El kéne dönteni, kit indítunk itt nálatok Ordas-Aranyos megye 5 vk-ban.

- Hát ugye többségében derék, maradi ízlésű, konzervatív jobboldaliak laknak a körzetben. Ezek nem fognak leszavazni, sem Vörös Ödönre, se Zöld Jolánra, se Magentha Lillára, de még arra a jóképű Húsvéti Szilveszterre se. És sajnos, Bélám, rátok se.

- Tudom. Nektek van jelöltetek?

- Hagyományosan Faskó Jancsit szoktuk indítani váltakozó sikerrel.

- Rendben Kezdjétek lassan felkészíteni, besajtózni...

- A többiek mit szólnak hozzá? Azok a Magenthások nagyon akarják tolni a saját emberüket. Dehát, Béuskám, ki ne tudná, ha nem ti, hogy libernyák itt sose nyerne.

- Majd mi intézzük a Magentháékat, a Vörösék a Pártbeszédet.

- Az Elempéket ki fogja?

- Azt ti, Nácikám, elvégre rátok hallgatnak leginkább.

- Nem lesz egyszerű, de egy próbát megér. Akkor szóljunk a Magyar Gyuri bácsinak, Lukácsi Katikáéknak, meg a többi civil értelmiségi lelkeséknek, hogy nem kell előválasztásosdi?

- Leszervezzük azt is. Ti csak foglalkozzatok a magatok dolgával itt helyben, Ignác fiam. Milyen szlogenekkel indultok? Vannak témái az embereteknek?

- Persze. Almalopás, zöldszüret, illegális áramvételezés, kivilágítatlan biciklivel közlekedő fatolvajok - ilyesmik.

- Kicsit cigányellenes élűnek hallatszanak így elsőre.

- Ez csak azért van, Bélám, mert a körúti zsidó sajtóhoz van szokva a füled. Ezt itt meg se hallják.

- Hogy tetszetted mondani, édes komám, Náci? El ne kezdjetek nekem zsidózni, mert akkor a mi vérünkből él az összes nyomorult pártfüggetlen sajtó a 444-től a HVG-ig. Utánuk meg jönnek teli tüdővel az ellenséges influenszer megmondóemberek Konok Pétertől Puzsérig. Persze az egy dolog, mert őket simán lefideszbérencezzük, de mit csináljunk a valódi fideszbérenc sajtóval, akik szintén rátok fognak utazni?

- Erre nem is gondoltam. Akkor most mit csináljunk? Kezdjünk el Mahatma Gandhi-idézeteket kirakni gigaposzterekre? Ki fognak minket röhögni. Hogy nézünk majd az emberek szemébe itt vidéken, Lesajnálóvölgyétől Rongyosszikaszón és Üszköstérgykalácsházán át egészen Éhenkórászfalváig? Pár száz fős települések. Itt nem épültek stadionok, amire mutogathatsz. Kórházszerűség csak a járásszékhelyen, iskola sincs minden faluban. Ha azt a szent zsolozsmát kimondod, hogy oktatásegészségügy, elásítják közben magukat. Ezek az emberek egyszerű üzentekre vannak bekalibrálva, nem a lila ködös értelmiségi polkorrekt zsargonra. Errefelé nem olvasnak se Nyugati Fényt, se Népszavát. Ha meghallják azt a szót, hogy sztereotípia, azt hiszik, hogy leszólod a régi Videoton magnósrádiójukat.

- Hidegvér, Nácikám. Az a lényeg, hogy mindig országosan ismert esetekre hivatkozzatok. Ha cigánykérdést pisztergáljátok, akkor hivatkozzatok a Cozma-gyilkosságra, ha a migráns-kártyát húznátok elő, akkor arra az elfogott ISIS-terroristára, ha pedig a Fidesszel lepaktált határontúliakra akartok utalgatni, akkor a viszkis rablót emlegessétek.

- Na de őt inkább szerették, a többség pedig el is felejtette, olyan régen volt az már.

- Oké.azt még kitaláljuk és szépen lefazonírozzuk. Addig is nyomjátok a belorusz és ukrán koronavírusos, igénytelen vendégmunkások tematikáját. Abba se tud belekötni a Fidesz, sőt, az ő szavazóikat is átcsábíthatja.

- Errefelé egy sincs, legfeljebb beöltöztetünk néhány öreg tősgyökeres tótot féhérorosznak. Megoldjuk valahogy, csak arra kérünk, Béla bátyám, hogy a ti nagyon pesti főnökségetek, de még a buznyák partizános csávó, netán Bolgár úr és Tuareg se ugasson bele a dolgokba.

- Jól van. Látom, kezdjük megérteni egymást. Akkor ahogy megegyeztünk: semmi nyílt zsidózás, cigányozás, cserébe mi befogatjuk a pesti kutyák lepcses nagy pofáját. Rendbe' vagyunk, Nácikám?

- Na akkor erre igyunk áldomást, mer' mifelénk úgy szokás az egyezségre, szóljon az libáról, disznóról, Zsiguliról, vagy eladó lányról.

- Egészségünkre!

- Szebb Jövőt, Bélám!

(Fotó: Katholisches.info)

Újsághír:

Nagyon aggasztónak tartom a magyar média helyzetét, de főként azt, ami az Indexszel történik.
(Věra Jourová, az Európai bizottság alelnöke)

Történik valahol Brüsszelben a nem túl távoli jövőben...

- Halo!

- Zdrasztye! Itt Hunmagyarország európai uniós követsége és hírszerzési csoportfőnöksége. Sto tü hócses?

- Itt von der Leyen magyar titkársága... Kész van, amit kértünk mára?

- Á csókolom a kezeit! Az unió ellenséges keleti tartományaival való tárgyalási protokoll hunmagyar változatára tetszenek gondolni?

- Arra, bár nem az a hivatalos neve. Úgy szól, hogy az EU második sebességes kohéziós térségéhez kapcsolt tagállamainak kötelezettségszegési eljárásaihoz igazodó diplomáciai jelzések politikailag korrekt skálarendszere.

- Dá, a lebaszási jegyzőkönyv. Já znáju. Még csiszoljuk. Nem sikerült mindegyik etaphoz a megfelelő érzelmi árnyalatot megtalálni. Tudja, mióta a magyarról hivatalosan áttértünk a hunmagyarra, túl részletgazdag, túlságosan sokszínű lett anyanyelvünk az önök angolszász szikár szókincséhez képest.

- Uram, mivel mindketten beszéljük bizonyos szinten az önök államnyelvét, legyen az, hogy erősorrendben elsorolom az általunk javasolt kifejezéseket, ön pedig megmondja, milyen hunmagyar szavak passzolnának leginkább hozzá. Rendben?

- Harasó! Nu davajtye, pazsalszta, majo malinkáje szerce!

- Mindegyik javaslatunkhoz hozzá van rendelve egy szituációs példa. Numero 1. Tegyük fel, hogy az önöknek szánt felzárkóztatási támogatás felét italra, focira és teljesen értelmetlen luxusberuházásra költik.

- Tegyük, tü málinkaja gyíkaja kóska!

- Ebben az esetben az uniós ellenőr, ügyész, vagy egyéb, az eljárásban érintett brüsszeli illetékes a hivatalos kommunikációban "erős fejcsóválással" veszi tudomásul. Így rendben volna?

- Nem. Látja, ez teljesen másképp van hunmagyarul. Mai változatban mi ezt úgy mondjuk, hogy "erős rábólintással". Hunmagyarország közvéleménye a fejcsóválást egyetértő mozdulatként használja.

- Rendben. Tehát nem fejcsóválás, hanem rábólintás. Átírtam. No, haladjunk! Numero 2. Tegyük fel, hogy az élet védelmére hivatkozva önöknél megtiltják az abortuszt, viszont cserébe bevezetik a halálbüntetést.

- Tegyük, maja szladkoje mjasza!

- Ebben az esetben a helyes diplomáciai megnyilvánulás, a "szívünk mélységes megdöbbenésével" vesszük tudomásul. Stimmt?

- Lófaszt! Hunmagyarul ennek is pont az ellenkező értelme lenne. Így mondjuk helyesen: "szívünk megrendítő dobbanásával".

- Oké! Numero 3. Egy szép nap betiltják a Pride-ot és a homoszexuálisokat gyógyszanatóriumokba zárják. Erre mondanánk, hogy "megrökönyödéssel vegyes aggodalommal".

- Ez sem jó! Így kell: "örömkönnyekkel vegyes megríkatással". Ugye milyen mennyeien lírai?

- Ha maga mondja... Numero 4. Önök megszegik a keleti diktatúrákkal szembeni uniós embargót, és orosz atomtölteteket telepítenek az országuk területére. Ez kiváltaná belőlünk a "vacogtatóan letaglózó gyászhangulat"-bant.

- Maja daragaja, tü nye málágyec! Erre megfelelő kifejezés a "vidoran letegező díszhangulat".

- Numero 5. Önök több nagyságrendben meghamisítják a gazdasági mérlegadatokat, statisztikai jelentéseket, plusz titokban nagyüzemben hamisítják az eurót. Ekkor ütne be az etikett szerint a "kolosszálisan égbekiáltó jajveszékeléssel".

- Hülyeség! Sokkal testhezállóbb a "kulinárisan egetverő ovációval". Mennyivel szebb így, nemde?

- Numero 6. Önöknél rendeletileg eltörlik a szólásszabadságot, nyíltan cenzúrázzák a sajtót, a vallástalanoknak kötelezővé teszik a sárga mindent látó szem és egyéb szabadkőműves megkülönböztető jel viselését a ruházatukon. Ez esetben az uniós jegyzékben mindezt a "gyehenna forró tüzének halálos sebzésével" vennénk tudomásul.

- Őrültség! Így célszerű áttenni: "gyónás fagyos vizének hálás sodrásával". Mint láthatja, a hunmagyar nyelv svungos költőisége előtt nincs átugorhatatlan akadály.

- Végül numero 7. Igazság szerint ezen a szinten már nem hangulatot kifejező bravúros szóvirágot szúrnánk be, hanem a történések közvetlen minősítésébe csapnánk át.

- Hűha! Já hácsu tyibjá! S mi lenne az, te kis hamis?

- Amennyiben konkrétan önöknél kitörne a forradalom és a nép megdöntené a legitim kormányt.

- Bozsemoj! Puskás Öcsi Szent Rüsztje, ne hagyj el! Várjon, kitalálom: "szívünk megrendítő dobbanásával, vidoran és örömkönnyekkel, ovációval, s hálatelten gondolunk a jó magyar népre, amely elsöpörte az aljas, szennyes, terrorista diktatúrát".

- Ööööö. Közel sem. Terveink szerint a brüsszeli potentátok úgy reagálnának erre, hogy "aljas indulattól vezérelt, felheccelt terrorista csőcselék demokrácia elleni erőszakos lázadása, amelyet a lehető leggyorsabban kell elfojtani a civilizált jogállami normák helyreállításával, mielőtt a szennyes áradat átcsap az EU többi tagállamába". Bizonyára ez is hibáktól hemzseg. Írjuk át arra, amit az előbb mondott?

- Oj, mámocska! Dehogyis. Akár hiszi, akár nem: hibátlan. Kifogástalan. Bámulatos egyezés.

- Biztos?

- Dá, dá! Prikrászna.

- Köszönöm! Minden jót!

- Daszvidányja, maja baginya!

- Ó bölcs Kleiszthenész! Bocs a zavarásért. Újabb balhé van az agórán az istenverte demokráciád miatt.

- Mi történt?

- Tudod a sárgaképű Donaldosz Trumpoklész, akit a háta megett csak keltának csúfolnak...

- Ha nem tévedek, ő akadt ki azon, hogy az új törvények szerint túl sok vagyona van az arkhóni hivatalhoz. Diszkriminációt emleget, pedig ez a jogi terminus előttünk ismeretlen.

- Ő az! Nem fogadja el a cserépszavazás eredményét.

- Mi a szösz? Déjà vu kerülget - mondanám erre, ha lenne rá szavam.

- Talán arra gondolsz, amikor pár éve a kőfejtő fia azon sipákolt, hogy nem nyerte meg az osztrakiszmoszt? Azt hitte, princeps-i méltóság jár érte, pedig efféle stallum nincs a poliszunkban. El is zavartuk Dardaniába mindenféle kiszavazási ceremónia nélkül, ahogy az már fejlett demokráciákban illik.

- Dardaniába? A rettenetesen büdös lábú barbárok földjére? Akik annyira undorodnak egymás szagától, hogy képtelenek a társadalmi fejlődés magasabb grádicsára hágni?

- Azt adtuk be neki, hogy ott királlyá választják.

- Szegény ördög! Mi lett vele?

- Király.

- Egy bassza meg esne ki a számon, ha tudnék barbár módra káromkodni. A sárgaképű kelta szintén nyerni akart?

- Nem egészen. Neki összejött.

- Akkor mi a gond?

- Azt állítja, lejárató szándékkal a grammatoszok sokszorosították nevét külön e célra felállított hírügynökségekben.

- Mondtátok neki, hogy nincs még se a xerox, se ofszetnyomtatás?

- Mondtuk, ám hasztalan. Szerinte az egész demokrácia egy nagy összeesküvés.

- Teljesen igaza van. Közöljétek vele, hogy a cserépszavazást hozzá hasonló leleplezők kiszűrésére találtuk ki.

- Űzzük hát el a sárgaképűt a hellén civilizációból?

- Őt azonban ne a Dardanellákhoz, hanem ellenkező irányba, Héraklész oszlopai felé.

- Mi lesz, ha a vad nyugati barbárok belőle is uralkodót faragnak?

- Mossuk majd kezeinket, amikor felfedezzük ezt a szimbolikus gesztust.

...mostanság közszájon forgó események kapcsán, amelyekre nem látok utalást a sajtóban:

1. A gyöngyöspatai deszegregációs perek közvetlen előzménye egy 2011 tavaszán lefolytatott kisebbségi ombudsmani vizsgálat volt. Tehát a beadott keresetet megalapozó tények nem Soros Györgytől, hanem - horribile dictu! - magától a magyar államtól származtak. Egyébként pedig az állami intézmények minden felelősségi szintjén érvényesülnie kell a jogfolytonosság elvének. Értve ezalatt azt is, ami akár 100 évvel, vagy akár 10-11 évvel azelőtti történésekhez kötődik. Az államadósság sem törlődik automatikusan kormányváltáskor.

A magyar politikus, miután lajtorjáján pártja felsőbb bizalmi posztjára hágott, másnap reggel rövid, személytelen és fantáziátlan levelet kapott, és benne jó néhány, az előző napi bankettről készült fotóval, amelyen totál elázott állapotban pózol politikai közössége legrovottabb múltú és jelenű személyiségeivel.
A fejlécen nem volt feladó, de sejtette ki áll a levél mögött. Ez állt benne:

Kedves harcostársam,
Ne vedd zsarolásnak, de mostantól egy csapatban játszunk.

00. Az érdekedben mondom, hogy a pártérdek mindenek előtt.
01. A párt irányelveit magad számára kötelezőnek fogadod el.
02. A pártot képviseled a választókkal szemben - és nem fordítva.
03. Te diktálsz a sajtónak, nem a sajtó neked.
04. A vitás kérdéseket nekünk tárd fel, aztán majd meglátjuk mit válaszolok.
05. Ha kiderül valami turpisság, akkor köteles vagy megvédeni a pártot.
07. Ha kiderül rólad valami turpisság, akkor vagy megvédünk, vagy egymagad viszed el a balhét.
08. Tudom, hogy az ötös után a hatos jön. Nem agyalsz feleslegesen az okokon: lehet, hogy sosem létezett, de akár az is, hogy tartalma nem tartozik rád.
09. Nincs egyénieskedés. Mielőtt bármiről bármit gondolnál, engedélyt kérsz rá.
10. Nincs idő állandóan azzal foglalkozni, hogy azon agyaljunk, mire gondolj. Alkalmazkodj. Nézd meg, hogy csinálják a többiek.
11. Természetesen mi semmiben sem korlátozunk. Szabad ember vagy. Szabadon döntesz arról, mit szellőztetsz meg a fenti tíz pontból, ahogyan minden egyéb bizalmi ügyről, de akkor mi azt mondjuk, hogy körmönfont szervilizmusból te ötlötted ki az egészet, amit árulóként alá is írtál, hogy beteges talpnyaló féregnek álcázhasd magad.

...............................
itt írd alá

Szeretettel üdvözlünk politikai közösségünk megbecsült tagjaként.
Reméljük, hogy jól fogom érezni veled magam.
Aztán senkinek egy szót se!

Vészharangot kongat a Szabad Pécs, és a Mérce is vészcsengőt nyomkod, mert nincs pénz. A Mérce irányvonalait eddig meghatározó Jámbor András éppen most jelentette be távozását a híroldal éléről. Pedig nemrég mindkét szerkesztőség "telephelyén" nagy ellenzéki győzelem született önkormányzatilag.

A továbbra is kedvezőtlen médiaszitu, a kivéreztetett független portálok; ugyanakkor az októberi választási fordulat után erőforráshoz jutott rendszerkonform (társ)hatalmi pozícióba került ellenzéki politikai tömb közötti reláció kellemetlen kényszerlépések elé állíthatja az előbbieket. Egyiknek pénze van, de médiája nincs, a másik meg médiaszerűség, csak éppen forrása nincs hozzá. Ugye nem kell merész fantáziálás a lehetséges lépések megjósolásához?

Nem tudom, kinek mennyire tűnt fel, de a választási hadjáratban egyértelmű jelei voltak, hogy az ellenzék is elsajátította a legmocskosabb kampánymódszerek csínját-bínját. És itt nem az ismeretlen forrásokból származó leleplezésekre gondolok, mert azok mögött voltak tények (videók és hanganyagok), hanem azokra a pártpropaganda-oldalakra (Nyugati Fény, Hír Hugó, stb.), amelyek egyértelmű politikai megrendelésre gyártottak e-pamfleteket például Baranyi Krisztina ellen, amikor az egyesült ellenzék nem az ő indulását támogatta. De itt meg lehet említeni azokat a név nélkül jegyzett Facebook-oldalakat is, melyek csupán a választási hadjárat néhány hetében éltek, és sároztak be vélt vagy valós ellenfeleket a megrendelők rövidtávú érdekei szerint,  nem minden oldalt megszólaltatva és főleg nem körültekintően - sine ira et studio - felderítve az ügyek hátterét. Csupán a futószalagszerűen pörgetett megszégyenítőgyári segédmunka volt a céljuk, nem a tisztánlátás elősegítése, ami kicsit több és felelősebb utánajárást igényelt volna.

Mindezek a folyamatok szinergikusan erősítik fel egymást, amelynek végén a független portálok az új önkormányzati erők hiányzó médiafelületévé degradálódhatnak. Ám ha esetleg nem adják fel integritásukat, akkor könnyen a NER és ellenzékének kereszttüzébe kerülhetnek. Jelzésértékű volt, ahogy az új zuglói polgármester a kerületi szmsz-t módosító indítványát nyilvánosságra hozó Átlátszót csípőből rágalmazással vádolta meg, s bár azt mégis visszavonta, de a néhány nappal későbbi parkolási szerződést kritizáló sajtóvisszhangnak már semmilyen következménye nem lett.

Emlékezzünk a két évvel ezelőtt, HírTV-ből kirúgott Kálmán Olgával készített interjúra, amelyben minden gond nélkül vallotta meg, számára alapvetés volt, hogy soha semmikor nem feszegette annak a tulajdonosi körnek a viszonyait, ahonnan pozíciót és fizetést kapott. Fel kéne hát hagyni azzal a naiv szemlélettel, hogy a tulajdonos a médiának csupán egy ártatlan, laikus piaci "láthatatlan keze", aki sosem befolyásolja a mindennapi munkát. Szembe kellene nézni azzal az egyszerű ténnyel, hogy a tulaj személye, színe-szaga, háttere az ELSŐ, és nem az utolsó szempont a függetlenség és szavahihetőség szempontjából.

Intencióul íme egy részlet a már említett K.O.-interjúból (Index, 2017.02.22):

Ha valaki elvállal egy melót egy önkormányzati lapnál, nyilván nem azzal nyit, hogy vezércikkben teregeti ki a polgármester szennyesét. Lehet, csak akkor nem kell ott dolgozni. Vannak bizonyos elvek, szabályok, amiket be kellett tartani. Nekem nem esett le a karikagyűrű az ujjamról, hogy nem közvetítettünk élőben a Pride-ról.

...És ez az ember nemrég jelölt volt a főpolgármesteri címre. Khm...

Ezernyi torokból harsant fel a jól ismert forradalmi hármas jeszó:
Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!

És akkor Petőfi kibontá a születő nemzet trikolorát. Rája peniglen oda vala pingálva egymás alá díszesen kicsipkézett tulipántos falvédőkről ismert ákombákom lóbetűkkel, hogy

Illiberálizmus, Egoizmus, Autokrácia!

A tömeg elcsitult. Töprengősen nézett szent március ifjaira, mint megtévesztett borjú az átfestett újkapura.
- Eridj anyádba, Sándor! - horkant fel a mellette álló Vasvári. - Az új kor hajnalán vajúdó honnak oly' becses perceit is elbaszod az ostoba vicceiddel? 
Borús arccal meglengeté a keze ügyében eső másik lobogót. Azon aranyló gótikus kacskaringókkal ezen szavak vakíták el a nép álmatag szemeit:

Nemzetállam, Kereszténység, Rezsicsökkentés!

Irinyi ezt látva mérgesen köpé ki a szájából kilógó gyufaszálat. A helyzetet mentendő, megragadott egy harmadik zászlót. Rosszat sejtve lassan kigöngyölé, hogy azon meg kajla barna Bodoni antikvával a következő álljon:

Isten, Haza, Család!

- Mi a szahar történik itt? - tevé fel végre a jogos kérdést Jókai. Próbaképp' kibontotta a negyediket. Nem csalóda. Megbabonázva nézte a ráhímzett megbuggyant jelszavakat:

Posztfaktualitás, Fake News, Kulturkampf!

E ponton a frissen szabadult Táncsics agyába' lidércfény gyullada. 
- Hagyjátok a toszba az egészet, kamerádok! Ezekkel a hamis zászlókkal a jövő izent. Ők varrták fel a nekik majdan fontos princípiumokat. Az utókor meghekkelt minket. Fogjátok bé magatokat a hintó elejibe és vigyetek szépen vissza a karcerba.

Kedves Karácsony Gergely, drága Horváth Csaba, 

Fájdalommal látom, hogy kezd érdektelenségbe fulladni a köztetek zajló belső versengés. Ez nekünk sem jó, mert nem köt le elég sajtófigyelmet. Még a végén kiábrándulnak a demokraták a frissen szerzett amerikai típusú kompetitív technikából. Nagy veszteség lenne. Nekünk megtiszteltetés legyűrni egy ultramodern, divatosan öltözött, korszerűen felszerelt baloldalt.

Tudjátok mivel lehetne az előválasztást tétmérkőzéssé tenni? 
- Természetesen, az előválasztással.

Annak van több esélye, aki bedobja azt a trükköt, hogy ő személy szerint nem támogatná a második fordulót, azaz a politikai kaszton kívüli populista trollokkal való mégmérettetést.

Tengernyi praktikus érv szól mellette. Nyárelőn ki a fenét fog érdekelni az előkampány? Belefásulnak. Ötvenezer voksolót előkeríteni a júniusi kánikulában? Eh. Ráadásul addig az egyesült baloldal jelöltje ellenfélként kell tekintsen az egész ellenzéket krónikusan fikázó Puzsérra. És ha ő nyer? Nos akkor ott lenne a rövidke uborkaszezon annak elhitetésére, hogy ő a szövetségesetek. Nem fog ez menni, kompanyerók. Ehhez a hektikához túl megfontolt és konzervatív a szavazói tömegetek. Ismerjétek el, hogy a kétfordulós menetrend eleve a probléma elnapolásáról szólt, hogy addig is meg legyen mentve az arcotok a partvonalon kívülről jövő éles populista támadástól.

Kis időt nyerve most még igazi ellenség nélkül lehet egymást gyámolítva lejátszani egy edzőmeccset, mintha a politika amolyan kedélyes kávéházi kvaterka lenne, amelyben az obskúr ellenséges tömeg legfeljebb csak a kirakatüvegen át gyönyörködhet. A politika a politikusoké és az ő rajongóiké. Előbbiek lehetnének kicsit kevesebben, utóbbiak kicsit többen, de ez lényegtelen. Hogy is fogalmazott Horváth Csaba az első vitában? Szerinte a svéd modell szerint csak azok lesznek hajléktalanok, akik "valamilyen magatartásbeli problémával rendelkeznek". Ők kötelesek igénybe venni a menedékszállást, a többiek kaphatnak esetleg szociális lakást, lakbértámogatást, stb. Mennyire igaza van! Azokat kell tömegszállásra terelni, akik alkalmatlanok más emberekkel való együttélésre. Ez a magyar politikai rendszer lényege: mindenkit belekényszeríteni lehetőleg olyan körülmények közé, amely neki a legkényelmetlenebb.

Ugyanaz a célunk! Igazatok van, bajtársak!

Biztos jönnek páran azzal, hogy a cselfogással élve felborulna az előzetesen kialkudott forgatókönyv. Isten neki! Sebaj! A választóitok többsége imádná a partit: őket hátulrul igazándiból Puzsér polarizálja, nem Ti. Az ő kezében van a gyeplő. Ne hagyjátok ezt! Vegyétek át az irányítást. A ti sorsotok a tét! Ő semmit sem kockáztat: legfeljebb visszamegy a bulvármédiába tovább mocskolódni.

Tudjátok jól, hogy az ellenzéki politika eddig is az előzetes alkuk felmondásáról és az ebből nyerhető taktikai előnyök kiaknázásáról szólt. Legyetek rosszak!

Győzzön a fifikásabb! Hajrá gecibb!

Ahogy lassan kiderülnek a szökés részletei, abból kitűnik, hogy a magyar külügy szervezett akciójáról volt szó. Lehetséges, hogy Gruevszki a saját feje után vakon vágott bele (bár nem tenném le rá a nagyesküt), viszont a magyar külképviseletek gyorsreagálású logisztikai apparátusának hathatós segítsége nélkül hamar feltartóztatták volna valamelyik határellenőrzési pontnál. Emberünk amint biztonságosan landolt magyar területen, nem teketóriázott, hanem számolva a nemzetközi jog megsértéséből fakadó következményekkel, mégis fontosnak tartotta nyilvánosságra hozni botrányos lépését. Kormányunk a tőle szokatlan visszafogottsággal okádja alternatív tényeit, most valahogy nem tűnik túlságosan aktívnak, mintha azóta sem lenne világos direktívája az üggyel kapcsolatban. Hírzárlatot rendeltek el, sündisznóállásba vonulva várják, vajon mit reagál a külvilág.

Nem árt az óvatosság, hiszen Orbán megint szintet lépett: most először avatkozott be közvetlenül idegen ország belügyeibe, de olyan alaposan, hogy a nemzetközi jog is sérüljön. Megmutatta, hogy a saját rendszebályait, törvényes jogalkalmazás eszközeit is egy pillanat alatt felfüggeszti, ha úgy kívánják az érdekei. Lássuk, melyek lehettek ill. lehetnek azok a szempontok, melyek miatt minden szabályt felrúgtak?

1. Gruevszki valamiért nem mehetett börtönbe. Pedig nagyon csekély büntetés várt rá, habár igaz, még több eljárás volt előőkészületben ellene. Politikai karrierje mindenképpen véget ért volna, hacsak... Hacsak nem tud kibújni a várható nyomozási procedúra elől, és tár fel ellenkező tartalmú, magát tisztázó, ellenfeleit pedig befeketítő bizonyítékokat. Hol is lehet erre a legalkalmasabb hely, mint egy ártatlanságában érdekelt társtettes kolléga vezette országban, ahol rendelkezésére áll a teljes állami adminisztráció. A magyarországi szakapparátus most dolgozza ki Gruevszki fedősztoriját. Sokkal körültekintőbbnek kell most lenni a Hunyadiról szóló történelmi film forgatókönyvénél, ahol a lóbab helyett véletlenül amerikai chilis konzervet bontanak ki a várvédő pattantyúsok; az ostromsáncok mögött a janicsárok Gül baba vezetésével Molotov-koktélokat gyártanak, mialatt az áruló zsidó Fortunatus Imre ügynökei térképeket osztanak ki közöttük a magyar védvonalak gyenge pontjairól; a gonosz Cilleiek pedig arról lesznek felismerhetők, hogy mindegyikük arany Rolexet hord, és egymás közt seftelnek a szegedi istállóbérletekkel.

Gruevszki fiktív történetére hivatkozva új biztonsági rendszabályok jöhetnek. A pesszimista szcenárió az, hogy az első Gruevszkit stikában lefilmező paparazzi után betiltják a politikusokról engedély nélkül készült anyagokat. Láttuk, milyen önérzetesen reagáltak arra is, amikor Demeter Márta úgynevezett nemzetbiztosági titkokat pletykált ki a parlamentben. Nos, minden Gruevszkivel kapcsolatos értesülés simán veszélyeztetheti az állambiztonságot. Miért ne? Hogyan győződhetünk meg arról, hogy semmiféle veszélyes adat Gruevszkiről nem került illetéktelen kezekbe? Házkutatással. Mondjuk az Átlátszónál, Direkt 36-nál, esetleg Indexnél, 444-nél. Gruevszki átokhozó fantomként járja majd az országot, s ahol elkattintanak róla egy képet, annak csúnya pracliján kattan a bilincs. Optimistább paranoid változatban, maga Gruevszki kezdene a saját száján előadni egy többrészes mesesorozatot (Bayer Zsolt magyar szinkronhangjával), hogyan üldözték őt Magyarországra, és üldözik azóta is. Aztán Szily László a 444-en megírná mindennek a szatirikus változatát, szokásához híven nem hagyva ki egyetlen személyeskedő magas labdát sem, mire a macedón beperelné. Azután ezekkel a személyiségjogi pörökkel jól el is lehetne látni az ellenzéki sajtót csámcsognivalóval. (Még lenne pár ötletem, de nem szívesen írom meg ingyér.)

2. A bukott macedón kormányfő értékes túsznak is kiváló. Az ókori Rómában mindig voltak kéznél arméniai vagy pártus hercegek, akik egyfelől biztosították a két ország közötti békét, másfelől rezerv rivális politikai tényezőkként trónviszály kiprovokálásával uralomra lehetett őket segíteni, ha odaát Rómával ellenséges erők kaparintották meg a hatalmat. Gruevszki szépen kivárhatja itt, amíg az elég labilis politikai viszonyok hazájában esetleg kibillentik pozíciójából a most kormányzó baloldalt. Saját pártját innen tudja irányítani mondjuk a Habony-féle sajtóérdekeltségek és a magyar pénzen fenntartott operatív ügynökhálózata révén. Macedón barátaink miattunk belefoghatnak a "Stop Gruevszki!" propagandaőrületbe.

3. Az ügynek természetesen van hatása a magyarországi belviszonyokra is. Mi tagadás, elég randa hatások. Mindannyian olyan országban élünk, amely aktívan közreműködött egy köztörvényes bűnöző szökésében. A jogbiztonságba vetett közbizalom látványos csapást szenvedett el. Amennyiben Orbán a menedékjogot is megadja, vehetjük azt az illegitim helyzet ratifikálásának. A parlamenti ellenzék a Fidesszel együtt még kényesebb helyzetbe kerül, mert kénytelen megalázkodni a törvényhozás egészét semmibe vevő végrehajtó hatalomnak. Érvényes nemzetközi jogi normák együtt lettek lábbal tiporva a kormány saját maga szája íze szerint alkotott normatív szövegeivel. A jogállami kereteket széttaposó intézkedések sorában ennek az ügynek a súlya minden törvényességi felügyeletet gyakorló szervezet tekintélyét alá fogja ásni. Az ügy nyilvánvalóan precedenst teremt további törvénybe ütköző rendkívüli intézkedések meghozatalához. A bűnpártolással kapcsolatos kétértelmű nyilatkozatok, a titkolózás, a tények őszinte feltárásának hiánya de facto úgy vehető, mintha a kormány titokban felfüggesztette volna saját alkotmányos rendjét. Eddig is megfigyelhető volt egyfajta kettős, a színfalak mögötti és az azt elfedő kommunikációs kirakati kormányzási modell. Gruevszki szökésének alig leplezhető elősegítésével a kettő közötti válaszfal ledőlt. Megpróbálhatja az Orbán-adminisztráció a feladatra specializálódott minisztériumok és kabinetirodák sorával a paravánt újratákolni, de miután lehullt a "Máya fátyla", nehezen fog a közönség hinni a látszatnak. Ne felejtsük el, hogy Gruevszki egyelőre itt van és jelenléte folyamatosan forrón tartja a kínos inszinuációt, míg a "baltás" elhagyta az országot, így aztán a nyoma lassan kihült.

4. Végül az esetből világosan látjuk Orbán saját hatalmának korlátairól alkotott képzeteit. A jövőre nézve érdemes ezekkel is tisztában lenni, csak hogy ne érjen minket meglepetés. Biztosak lehetünk benne, hogy bukásának első jelére semmiféle törvénytelen eszköztől nem fog visszariadni. Talán emlékszünk a tavaszi választások bizonytalan néhány órájára, amikor a elektronikus adatfeldolgozó rendszer rejtélyesen leállt, majd hírek kezdtek szállíngózni az Országházat és a választási központi irodát körülfonó rendőrkordonról. Semmi sem indokolta az előkészületet, hiszen egyik helyszín előtt sem volt tüntető tömeg. Gruevszkiről meg az a hír járja, hogy meghamisította a választói névjegyzéket. Idehaza a magyar ellenzék - győzelme után - elszámoltatással és felelősségre vonással fenyegette Orbánt. Most Gruevszkin egykori ellenzéke végre is kívánta mindezt hajtani. Annyi bizonyos, hogy nem egy páncélautó volt nála az igazi tét. Teljes képtelenség azt hinni, hogy ezeknél az embereknél valós opció a vereségbe való belenyugvás. Hiába akart Orbánnak megbocsátani előre Karácsony Gergely. Megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér. Az ő szótárukban ez a gyengeség és meghunyászkodás jele. Márpedig száz és százmilliárdos vagyon mellett gyengének lenni elviselhetetlen luxus. Pontosabban, ilyen nincs. Képtelenség.

Vérnyugger Hazafias Bácsi: - Mégis, hogyan képzeli ezt?
Hennás Hát: - öööö… Mivan?
VHB: - Hogy merészeli?
HH: - öööö… de mit?
VHB: - Ezt az aljas libsi keresztényellenes támadást, maga migránssimogató sorosbérenc!!!! Ami a maga hátán van!
HH: - Mi a maga baja a hátammal? Nem tetszik a Nagymagyarországgal keretezett kardos Szent Turul?
VHB: - Mit hord maga itt összevissza? Nem turul van a maga hátán, hanem sorosprovokáció!
HH: - (részvéttel) Vak a bácsi?!!! Igenis Turul van a hátamon, és Nagymagyarország, melynek három tenger mossa a határait: a Balti, a Fekete meg az Atlanti!
VHB: - Miket hadovál itt maga össze? Az atlanti nem tenger, hanem óceán, maga zsugoragyú zsidóbérenc!!!! Azonnal takarja le valamivel a hátán levő provokációt!
HH: - (öntudatosan) Ez itt Magyarország és Magyarország a Magyaroké! Vegye tudomásul, hogy annyi turult festetek a hátamra, amennyire pénzem van! Mindjárt visszamegyek a Művészhez és festetek a hátamra még kettőt, sőt a mellkasomra is hármat!!!! Éljen Magyarország, éljen a Turul!
VHB: - Maga bibsi metélt ökör, a hátára nem turult festettek, hanem azt, hogy Semjén Zsolt migránsmentes keresztény swingerklub!!!!
HH: - (érdeklődve) Mi az a swingerklub?
VHB: (feladja és szitkozódva elbaktat)

(Sławomir Mrożek modorában)

Messze a külvilág zajától csendben üldögéltünk négyen: az elnök, a kakas, a róka, és én. Pontosabban az elnök többnyire külön szobában gubbasztott egy "elnök" táblával ékesített párnás ajtó mögött, míg mi hárman az ajtó előterében. A külvilág általában azt a következtetést szokta levonni, hogy az elnöknek jobb dolga van a mineknél, mi meg igyekszünk elkerülni a hamis látszatot. Mindebből fakadt némi sajátos rejtett identitásunk, ami ellensúlyozta a csendben üldögélés unalmát. A külvillág idegenül és ellenségesen nézett számkivetettségünkre, ezért kerültünk vele minden kapcsolatot: arra ott volt az elnök szobájában egy telefon, azon rendelt néha pizzát. Mondhatni, semmi sem külnböztetett meg minket egymástól: nem szívesen cseréltünk volna az elnökkel, és az elnök sem szívesen cserélt volna velünk. Leginkább mégis az volt bennünk közös, hogy egyikünk sem cserélt volna a külvilággal. Állítása szerint, még a róka sem, habár a rókánál sose lehet tudni...

Egyik nap, mint rendesen, csendben üldögéltünk, amikor szobájából kilépve ránkripakodott az elnök. 
- Hajnalban négyszer megcsörrent a telefon! Mire felvettem, letették a kagylót.
- Biztos megint a rókát keresték - kajánkodott a kakas. 
- Engem? Miért pont engem? - hebegte a róka. 
- Bizonyára a külvilági rókák rossz szemmel nézik, hogy együtt üldögélsz egy kakassal! 
- Igaz ez? - kérdezte az elnök, s a rókára nézett. 
- Én nem beszéltem velük! - védekezett a róka.
- Akkor honnan tudhatták? Rókákra vall sunyin lerakni a kagylót!
- Szerintem a kakaskukorékolást hallhatták meg. Ez itt korán reggel elkukorékolja magát! - ment át támadásba a róka.
- Nem is szoktam kukorékolni! - próbálkozott a kakas, hangjában bizonytalan remegéssel.
- Ebből elég! - zárta le a vitát az elnök. Feldúltan körbejáratta a tekintetét, végül megakadt rajtam: - Te! Te mit mondasz?
- Talán menjünk ki és kérdezzük meg - mondtam némi töprengés után.
- Minek? - kérdezte a róka. - Nekik jobban hiszel? Miért mondanának igazat?

Az elnök osztotta a róka aggályait. Mélyen elgondolkodott, vajon ebben a súlyos helyzetben mivel kerülhetnénk el a hamis látszatot, és bölcs döntést hozott. Ezentúl óránként kell felváltva a rókának azt kiabálnia: "itt nincs kakas!"; majd a kakasnak kikurékolnia, hogy "Itt nincs róka!".

- Végre szabadon kukorékolhatok! - örvendezett a kakas.
- Lőttek a csendben üldögélésnek! - bosszankodott a róka.
- És én? - kérdeztem. - Nekem nem kéne azt kiabálnom, hogy itt nincs elnök?
- Te inkább jobb ha hallgatsz! - hurrogtak le mérgesen.

 A kettészakadt társadalom jómódúbb felének tudatában megszületett a Soros-ügynök és idegen kultúrájú betelepülő legfrisebb ellenpéldánya: a vidéki szegény-magyarországi félanalfabéta, agymosott fasiszta falusi, aki nem tiszteli a kultúránkat, képtelen domesztikálódni liberális demokrácia törvényeihez, miközben nemzetgazdasági kolonc, hiszen versenyhátráltató mihaszna közmunkából él. Forgács József az Atv-n, Vajda Mihály a Magyar Narancsban zavartalanul fújja tovább a régi nótát a faragatlan népről, akit lehetetlenség kilemelni önnön nyomorúságából. A kopottas elitista vezérsztereotípiák nemhogy darabokra törnének, hanem további patinát nyertek a bukástól. 

Mentálisan romokban hever a fél ország. A narancssárgában tobzódó megyék sokkolóan mutattak rá, hogy mennyire hamisak voltak a döntően fővárosban élő értelmiségiek választási elvárásai, és benne saját pozíciójának helyzetértékelése. Rá kellett döbbeniük, hogy Budapest zárvány, ellenzéki rezervátum, önmagáról értekező körbezárt közéleti buborék.

Sorra jönnek a helyzetértékelések, levonható tanulságok. Felelősség kérdésében érdekes nyilatkozatok születtek a pártok házatáján. Nyilván megy tovább az egymásra mutogatás, ámde Molnár Gyula ezen felül a politikusok munkáját összezavaró civileket is megnevezte. Szerinte a Közös Ország Mozgalom (KOM) generálta a pártok közötti feszültséget. Az MSZP megújulási körforgásában önmagát 360 fokban - ki tudja hányadszor - megkerülve megint visszatért kiindulópontjára, mikor a régi beidegződéseket reformista retorikával elfedő hamis látszat eloszlásáért másokat hibáztat.

A valóság az, hogy Gulyásék nem zavarták össze a pártokat, hanem kiszolgálták őket. "A többség ereje" néven fórumokat szerveztek, valamint a visszalépések mérlegeléséhez tálcán kínáltak fontos vk.-i felméréseket. Ellenben a KOM-ot és a közvéleményt sikeresen átverték a pártok az őszi Agórán, amikor megállapodtak egy közös választási reformjavaslatban. Ebben közvetve elismerték, hogy az ellenzék óriási hibát követne el, ha a nyerés valós reményében a szokványos demokratikus versenyeknél érvényesülő taktikákat dolgozna ki. Partikuláris érdekeiket feláldozva, bátran szembe kellett volna menniük a rendszer diktálta logikával. A kockázat semmivel sem volt kevesebb, ha "default verzióban" minden egyeztetés nélkül külön indulnak, vagy ha - Róna Péter tavaly augusztusi javaslata szerint - közös választási pártban átmeneti fúzióra lépnek egymással (előnyök: koordinált indulás, közös lista, 5%-os küszöb, sokkal átláthatóbb szavazólap, egymást erősítő kampány, erőforrások szinergiája). A kormányzat csúcsra járatott közös Soros-listáról beszélő propagandája az utóbbi verzióra volt bekészítve. Ők pedig engedtek a lélektani nyomásnak, és nem mertek túllépni az árnyékaikon. Kényszerhelyzetben voltak, mégis képtelenek voltak a helyzetük józan felmérésére, hogy azok alapján hozzák meg a szükséges fájdalmas döntéseket. Amit a koordináció és chicken-game gyatra hatásfokú hibrid hajtásával külön-külön nyertek, azt egy az egyben elvesztették a végelszámolásnál. A döntés fájdalmát áthárították a szavazóikra, belekényszerítve mindenkit a taktikai szavazás csapdájába.

Miért csapda? Mert elidegenítette a választókat saját érdekeitől, és egy technokrata modell gépi kiszolgálóivá degradált majdnem másfélmillió embert. Az egyéni képviselők második pártlistás delegátusok lettek, akik között nem az egyéni kvalitásaik, hanem a mögöttük álló pártok helyi erősorrendje döntött. A végén a programok helyett, az ellentmondó felmérések eredményeinek értelmezése dominálta le a jelöltek érvelését. Lementek mosóporba és egymásra licitálva beszéltek mögöttük álló fogyasztói tömegekről, akiknek minősége statisztikai jelzőszámmá, elvárásaik preferenciaskálákká csupaszodott. A politikai meggyőzés eszköze a népszerűségi grafikon lett. Gulyás Márton, Lukácsi Katalin és a konzervatív V18-as celebek a maradék ellenzéki médiaháttér kakofóniájában egy nagy közös túlélőkalandra hívtak, külön tabellán versenyeztetve a részben pártbefolyás alatt álló kutatói kört, míg egy másikon a jelöltek saját esélyüket latolgató tehetségkutatókon körmérkőztek a piackutatási adatok furmányos kimagyarázásában.

A show grandiózus érvelési hurokba került: a feedback lett a legfőbb kampányüzenet. Módszerük morálisan is erősen kétséges volt, mert a legkiszolgáltatottabb rétegeket, pl. a cigányságot ez a taktika arra igyekezett rábeszélni, hogy a korábban romabűnözést hangoztató, éles szociális konfliktusokra - az áthangolódást követően is - rendpárti eszközöket belengető Jobbikra szavazzon át. Bőven volt baj az egyszemélyi önjáró civil mozgalmakkal, de azok nem a pártokat zsarolták, hanem a fogyatkozó szavazóbázist.

Ehhez képest a pártok kommunikációja még ellentmondásosabb volt: egyrészt szünet nélkül nyomták koordinációs felhívásaikat, amit a többiek hasonló üzeneteinek legyöngítésére használtak, másrészt nagyképűen kormányzati szerepre készültek. Ez utóbbi azért gáz, mert a választóik felé szóló kampányigéretnek nem csak az elméleti program a része, hanem az ahhoz kapcsolt cselekvési terv és azzal láthatóan koherens szerepazonosság. Annak tudatában lehet választani, hogy kormányzásuk esélyeiről miféle önképük van, és hogy a cselekvési felhatalmazás birtokában milyen agendát valósítanak meg. Karácsony Gergely odáig ment - és ez hangsúlyozom, hogy már a kampányigéret része -, hogy vezetésével megvalósuló kormányzást reálisnak tartott a jelenlegi diffúz ellenzéki palettát matematikai kényszerekkel összefogó koalícióval. Ráadásul nem fél- vagy egy évvel későbbi reformált választási rendszer előkészítésére szolgáló ügyvivő kormányzásra kért felhatalmazást, hanem a négy éves ciklust kitöltő normál kormányzati menetre. Simán bebiciklizett volna a tálcán nyújtott hatalom forró krumplijáért. Itt a baj.

A politikai felelősség szerves része az ehhez szükségfes társadalmi támogatottság megléte vagy elmaradása. Tagság nélkül nincsen párt; országos lefedettség nélkül nincs értelme parlamenti listás mandátumokból frakciót eszkábálni; néhány fős fővárosi értelmiségi komplott nem válik civil mozgalommá; a valós hálózatokból épülő reprezentáció fizikailag észlelhető tereit pótló médiabuborékok pedig eloszlanak a semmiben.

A Semmi pártostul-civilestül felfalta az egész ellenzéket - és ez nem semmi.

Az egyéni képviselőjelöltek nem pártdelegáltak, hanem - a nevükből adódóan - választókerületük képviseletében indulnak, akiket esetleg pártok is támogatnak. Legtöbbjük még csak nem is tagja az őt támogató szervezetnek. Visszaléptetésükről törvény szerint nem a pártok döntenek, még akkor sem, ha az egyéniben szerzett eredményektől listás helyek is függhetnek. Bizonyítékul ott a zuglói eset, ahol az LMP mindössze megvonhatta a támogatását az etikátlan ajánlásgyűjtésen megbukott jelölttől, de a visszaléptetésre nem volt hatásköre.